Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI A vármegyében 209 falut és mezővárost számoltak össze és szabályoztak az 1767-es rendelet értelmében. Az úrbéri tabellákban 7162 jobbágy szerepel, akiknek kétharmada telkes gazda (4540), kisebb részük pedig házas és házatlan zsellér. A falvak lakosságszáma átlagban 34,27 jobbágy körül mozgott, ami önmagában megtévesztő adat, mert kiugró szélsőségeket is magában foglal. A telekátlag (hasonló fenntartásokkal szemlélve) 0,60, ami - várakozásainkkal ellentétben - meghaladja a nyugat- és dél-magyarországi átlagokat is.19 Alakosság háromnegyede (73,6%) örökös jobbágynak vallotta magát, fennmaradó részük szabadköltözésűnek. A megyében számos esetben (az összes település 45%-ánál) találkozunk vegyes jogállású falvakkal, amelyekben többnyire viszonylag kiegyenlített a szabadmenetelű és az örökös jobbágyok aránya. Az egységes jogállású falvak általában örökös jobbágyi lakossággal jelentkeztek. 19 Lásd Nagy Lajos gyűjtését Baranya, Fejér, Moson és Tolna vármegyékre: Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 69., 102., 160., ill. 250.; ugyanígy Buzási Jánosét Sopronhoz, Vashoz és Zalához: Uo. 218., 27L, 367.; Pap Gáborné Steiner Ernáét Veszprém vármegyéhez: Uo. 341. és Felhő Ibolya gyűjtését Győr: Uo. 120. és Komárom megyére: Uo. 138. A telekátlag csak Komárom és Moson vármegyékben volt magasabb. A birtokosok tekintetében Abaúj vármegye jellegzetes mintázatot mutat. Kiugróan magas a törpebirtoklás aránya, különösen az alacsony lakosságszámú, csekély külterületű falvak esetében. A megye települései közül 62% esett a „vegyes” birtoklás kategóriájába, ennek több mint fele ötnél több, nagy része 10-15 vagy ennél is több uraság között oszlott meg. A magánföldesúri birtokot néhány arisztokrata család (Andrássyak, Keglevichek, Forgáchok, Meskók, Dessewffyek és mások) képviselte 18%-kal, az egyházi birtokot a jászói premontrei prépostság, a kassai jezsuiták, a nagyszombati szeminárium, illetve az egri püspökség, együttesen 16%-kai. Összesen hét városi birtokban lévő települést számoltak össze, mindegyiket Kassa városa bírta (3%). A három kamarabirtok összesen kb. 1%-ot jelentett. Szigorú értelemben vett családi birtokok Abaúj vármegyében nem voltak, arra azonban gyakran akad példa, hogy vegyes birtoklás keretében egyetlen család különféle tagjai között oszlottak meg a falvak jobbágyai. A vármegye települései közül egy sem adózott urbárium után. Túlnyomó többségük (77%, 162 falu) tisztán ususos rendszerben intézte úrbéri szolgálatait. Kiváltságokként összesen két települést lehet beazonosítani: Sepsi mezővárosát, melynek királyi privilégiumai voltak, és a frissen telepített Vendég falucskát, amely még semmit sem praestált az uraságoknak. Végül, a települések 9%-a (18 falu) contractualista, 11%-a (23 falu) pedig vegyes formában rótta le a szolgálatait. A két utolsó kategóriát kiválogatva az arányszámok jelentősen módosulnak. A vegyes (azon belül pedig szétforgácsolt törpe)birtoklás a contractualista falvaknál már csak 28%-ot tesz ki. A magánföldesúri arány viszont jelentősen 270
