Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
TOMPA LÁSZLÓ A contractus megkötése a legtöbb esetben valamely sürgető gazdasági vagy demográfiai kényszer hatására következett be. A 18. század elején leggyakrabban telepítési szerződésekkel találkozhatunk, amelyek a töröktől visszafoglalt, pusztán maradt települések újranépesítését célozták.11 Friss földfoglalók mindig sokkal valószínűbben léptek contractusra földesuraikkal, mint a „tősgyökeres” lakosok. Amennyiben a régi lakosság cserélte le ususos vagy urbariumos kötődését szerződésre, ezt gyakran a helység válságos, leromlott állapota indokolta.12 11 Pálmány B.: Az urbárium előtt kötött földesúri úrbéri szerződésekről i. m. 289-290. 12 A Fejér vármegyei Bicske 1713-as szerződése a kuruc háborúk viszontagságainak kikeverését célozta; ugyanennek a falunak az 1758-as contractusa a három évvel azelőtti szerződéshez képest enyhébb feltételeket fogalmazott meg a parasztság nagy nyomorúságára való tekintettel. (Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára XIII.3. A Batthyány család iratai b. a bicskei uradalom levéltára SN 1758). A Somogy vármegyei Barcs contractusát tulajdonképpen az árvízkárosult lakosok segélyezésére kötötték meg, feladva az addigi usust. 13 Horváth Gergely Krisztián: Zalai parasztvallomások. Anziksz a 18. századból. Könyvismertetés Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I-II. (Zalaegerszeg 2006.) című munkájáról. Korall 2007. 30. sz. 221-222. A szerződés példányainak elveszítése esetén a contractualis kötés megszűnik; az Abaúj vármegyei Perény, id. báró Meskó Jakab birtoka például contractualista volt, de az úrbérrendezés idején, szerződésük elvesztésével „a régi contractus szerinti ususban” voltak. 14 A kérdéshez lásd Domanovszky Sándor: A Gutsherrschaft történetéhez Magyarországon. [Az alapszöveg]. In: Uradalom - vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. Szerk. Kövér György - Pogány Ágnes -Weisz Boglárka. Bp. 2019. 7-28., illetve Kövér György: Szerkesztői utószó Domanovszky Sándor tanulmányához. Uo. 29-44. 15 így járt a Somogy vármegyei Bolhás községe: a privilegizált állapotot leszámítva az úrbéri kötések mindenféle formáján végigmentek, volt urbáriumuk, majd contractusuk is, de az új földesúr, a Perneszy család „határozatlan idejű robotot kért”. A szintén somogyi Szentlászlón az úrbérrendezés idején már két éve volt urbárium, amely az addig használatban lévő contractualis kötést váltotta fel. 16 A Somogy vármegyei Teleki községnek volt ugyan érvényes szerződése, de az úrbéri regulatio idején már két éve az uraság pillanatnyi igényeinek megfelelően praestáltak. Ugyanebben a vármegyében A fenti formában leírt szerződéses jobbágyi viszony a késő feudális korszakot tekintve a 18. század első kétharmadában volt túlsúlyban a Magyar Királyságban. A jogviszony elveszítésének vagy átértékelődésének számos formája lehetett. A korábban szerződéses falu gyakorta ususos rendszerre váltott vissza, nem utolsósorban azért, mert a paraszti kultúrához jobban alkalmazkodó szóbeliséget preferálta, még az írásos garanciákkal szemben is.13 A contractusban megfogalmazott robotmentesség gátolhatta a leginkább robotmunkára alapozó nagybirtokos majorkodást, főként a „Gutsherrlich ” gazdálkodás fellendülésének időszakában (18-19. század fordulója).14 A földesúrváltás is gyakorta járt a korábbi szerződéses viszony felmondásával, különösen akkor, ha az új uraságnak fontosabb volt a lakosságból kinyerhető munkaegység-mennyiség, mint a szerződésekkel többé-kevésbé garantált készpénzhaszon.15 Fontos megjegyezni, hogy időnként — főleg abban az esetben, ha az uraság hathatós eszközökkel rendelkezett az akarata érvényesítésére - a fennálló contractust nem feltétlenül tartották be; ilyenkor általában ususos rendszerre tér át a jobbágyfalu.16 267
