Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI Ebben a tanulmányban (mely remélhetőleg egy teljesebb gyűjtés és összevetés első eredményeit összegzi) a 18. századi jobbágy—földesúri viszony regionális jellegzetességeit kívánom ismertetni, különös tekintettel a korszakban jelentős, a jobbágyközösségek öngazdálkodásának és a földesúri birtok század eleji „regenerációjának” szempontjából is kulcsfontosságú adózási forma, a szerződéses jobbágyság elterjedtségére, annak kapcsolódására a birtokosok, a tájak, a népesség és a gazdálkodási forma típusaihoz, a jogviszony fenntarthatóságára és tartósságára. A contractualisták A háromféle úrbéres adózási forma közül hagyományosan a jobbágycontractust szokás a legcélravezetőbbnek, a lakosságot leginkább kímélőnek tekinteni. Az okok megértéshez szükséges a szerződéses rendszer működésének rövid ismertetése. A contractus - szemben a gyakran oktrojált urbáriummal - egy kétoldalú és - szemben a szóban, kodifikálatlanul maradt usussal — írásos megállapodás földesúr és jobbágya között. Amint látni fogjuk, vannak rá példák, hogy egy adott helységből csupán egy-két paraszt alkudik meg ilyenformán az urasággal, mégis, általánosan azt mondhatjuk, hogy a contractust az egész közösség (falu) szokta kötni, egy emberként. A felek szabott időre (általánosan több évre) szerződnek; a megállapodás lényege, hogy a szóban forgó időre a földesúr a szerződésben meghatározott formában és nem másféle módon szedi be a jobbágyokon a járandóságait. A contractus gyakran jár együtt a földesúri terhek, mindenekelőtt a robot pénzben, egy összegben történő megváltásával, az urasági regálék némelyikének vagy mindegyikének bérlésével, sőt a közösség bizonyos mértékű belső önszabályozásának biztosításával.9 9 Pálmány B.: Az urbárium előtt kötött földesúri úrbéri szerződésekről i. m. 288-291. 10 A Somogy vármegyei Berki falu jogállása ilyen szempontból különösen szövevényes; az úrbérrendezés idején usus után szolgáltak, de bevezették már náluk az urbáriumot is, és több contractusuk is volt, amelyeket azonban különféle indokokkal mindig felmondtak. Mocsolád község hasonlóképpen járt el. Ugyanebben a megyében Berzencének korábban volt contractusa, de 1767-ben már „határozatlan időkig” praestál. Különösen érdekes Görgeteg esete. A veszprémi püspök e somogyi birtokán hosszas huzavona után a bevett szokás állapotát véglegesítették, mert a jobbágyok nem voltak hajlandóak elfogadni az urbáriumot, az uraság pedig visszautasította a contractualis kötést. A contractualis kötés lényeges sajátossága, hogy szabadon felbontható: amenynyiben a gazdasági érdek úgy diktálja, illetve ha a feltételeket valamelyik fél vonakodik teljesíteni, úgy a másik szabadon elállhat a megállapodástól.10 Különösen jelentős ez a mozzanat annak tükrében, hogy a contractusok nem ritkán a földesúri önkénnyel szembeni garanciákat is tartalmaztak: megtilthatták például az uraság gazdatisztjeinek túlkapásait, a számfeletti robotoltatást, a regálék tisztességtelen kihasználását, sőt sok esetben azt is kikötötték bennük, hogy a szerződésben foglaltakat sokalló parasztok szabadon elvonulhatnak a földesúr birtokáról. 266
