Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA sokkal inkább az adott egységben élő közösség(ek)ből fakadnak. A vármegyékből, járásokból, szabad királyi városokból, székekből vagy éppen kerületekből stb. álló állami berendezkedés a régi Magyarországnak nem a szerkezete, hanem a természete volt. Ezek mind a helyi, regionális és nemzeti(ségi) identitás (ok) fontos építőelemeivé váltak, ezért minden nagyobb horderejű közigazgatási megbolygatás egyben biztonsági kérdésnek is tekinthető. Belügyeit tekintve Magyarország 1867-ben ugyan visszanyerte önállóságát, az azonban korántsem volt eldöntött tény, hogy milyen jellegű kormányzati rendszerben fog mindez testet ölteni. Azt illetően konszenzus volt, hogy az 1848 előtti rendi időkhöz nem lehet visszatérni, és hogy a neoabszolutizmus és a provizórium korszakát is zárójelbe kell helyezni. Az országgyűlés 1869- ben törvényt hozott a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztásáról, de az továbbra is vita tárgya maradt, hogy mi legyen a törvényhatóságok sorsa; azaz hogyan lehet összhangba hozni az erős önkormányzati hagyománnyal bíró vármegyéket és városokat a modern parlamentarizmussal és a centralizált kormányhatalommal.57 Ez szorosan összekapcsolódott a kiegyezés legitimációjának kérdésével is, hiszen az azt kétségbe vonó politikai erők a megyei önkormányzatot használhatták egyik utolsó, még megmaradt bástyájukként. Az Andrássy-féle törvényhatósági törvény (1870. évi XLII. te. ) ugyan a vármegyéket olyan belügyeiben önálló szervekként ismerte el, amelyek közvetítik az állami közigazgatást, a „belügyi önállóság” és a „közvetítés” értelmezése további végeláthatatlan politikai viták kiindulópontja lett. A közigazgatási kérdés értelmezése biztonsági kérdésként különösen jól tetten érhető Grünwald Béla és Beksics Gusztáv munkáiban. „Közigazgatási szervezetünk megfelelő átalakítása az egyes állampolgárra nézve a rend és személyes szabadság, - a magyar államra nézve a megszilárdulás és fennállás, - a magyar nemzetre nézve a hatalom és uralom kérdése” — fogalmazott Grünwald Közigazgatásunk és a szabadság című, 1874-es könyvében.58 A főként szlovákok lakta Zólyom vármegye alispánja nemcsak a modernizáció miatt sürgette a közigazgatás reformját, hanem a nemzetiségi kérdés jelentette fenyegetés miatt is. „A magyar államban vannak elemek, melyek az államot negálják, melyek az államon kívül eső súlypontok felé gravitálnak”, ezért „a magyar államban lakó többi népfaj nemzetiségi törekvése 57 Heves vármegye például olyan mérvű ellenállást fejtett ki, hogy a kormány átmenetileg fel is függesztette a vármegyegyűlést és kormánybiztost nevezett ki a megye élére. (1869. márc. 17.). Gróf Szapáry Gyula ebbéli tevékenységének iratait lásd MNL OL Polgári kori kormányhatóságok Levéltárai Belügyminisztérium Elnöki iratok. K 148 15. d. Vö. Cseh Géza: Szapáry Gyula és Jász-Nagykun- Szolnok vármegye kapcsolata. Századok 150. (2016) 1305-1322. 58 Grünwald Béla: Közigazgatásunk és a szabadság. Bp. 1876. 35. 24
