Századok – 2021
2021 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Életút és utóélet (Vonyó József)
TÖRTÉNETI IRODALOM Zsilinszky nézeteinek alakulásában különösen nagy szerepet játszottak az Árva vármegye közigazgatásában eltöltött évek, a tartalékos huszárhadnagyként a nagy háború frontjain szerzett élmények és különösen a forradalmak aktív szerepvállalást (MOVE, szegedi ellenforradalmi szervezkedés) kiváltó eseményei. Bartha Zsilinszky 1919—1922 közötti politikai tevékenységének áttekintése mellett ekkorra kialakult nézeteinek esszenciáját is felvázolja {„Kiáltó szó” a forradalmak idején című fejezet, 96-110.) főként a sajtóban (leginkább a Százzz/ban) közölt cikkei alapján. Ezek is meggyőzően bizonyítják, hogy a politikus nézeteit elsősorban az agrárizmus, a militarizmus, az antiszemitizmus, a szociális kérdések fontosságának hangsúlyozása és „Drákón” (106.), azaz a diktatórikus kormányzás követelése, külpolitikai tekintetben pedig Trianon revíziója és a háború előtti németországi viszonyok iránt érzett szimpátia jellemezte. Érdemes lenne ekkori világlátásának részletesebb és mélyebb elemzését is elvégezni, akár egy önálló alfejezerben. Ezzel lehetne — mintegy kiindulópontként — még jobban megalapozni későbbi politikai fordulatainak jellemzését és értékelését, melyek kapcsán nemcsak aktuális reflexiók formájában, hanem önálló alfejezetekben, összefoglaló jelleggel is bemutatja a szerző hőse akkori nézeteinek lényegét (lásd például Az ideológus, 245-268.; Népiség és fajvédelem, 311—315.; Ideológiai harcok, sajtópolémiák, 377—387.). Emiatt hiányolja a recenzens, hogy Bartha a kötetben nem vette alaposan górcső alá a Zsilinszky korabeli véleményét legteljesebben összefoglaló ekkori írást, a Nemzeti újjászületés és sajtó című brosúrát. Ebben a dualizmus kori gazdasági és társadalmi folyamatokról - s nemcsak a zsidóság, hanem a keresztény magyar középosztály szerepéről is - kritikus véleményt mond. Segítségével pontosan lehetne érzékeltetni, miben tért el az ő faj felfogása és faj védelme nemcsak a biológiai fajvédelem képviselőinek érveitől, hanem a vele együttműködő Gömbösétől és társaiétól is. Ha másban nem, az elemzés mélységében mindenképpen, ami a problematika árnyaltabb kezelését is eredményezte. Nem beszélve arról, hogy a következő években kiterjedt publicisztikai és lapszerkesztői tevékenységet kifejtő Zsilinszky ebben fogalmazta meg programszerűen a sajtó szerepével, felelősségével kapcsolatos bírálatát, illetve az annak átalakításával általa kívánatosnak tartott teendőket is. Korabeli felfogásának alaposabb ismerete révén válhat még inkább érthetővé részvétele a Gömbös körül kialakult fajvédő mozgalomban és a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártban. A pálya e korszakát tárgyaló alfejezet (131-152.) a könyv egyik legérdekesebb és legizgalmasabb része. Elsősorban azért, mert gazdagon adatolt, szemléletes és korrajzként is remek képet kapunk egy fajvédő ellenzéki képviselő helyzetéről. De nem csak Zsilinszky „lehetetlen küldetésének” tárgyalása miatt. Kevés olyan munka van, mely hasonló plasztikus képet tár az olvasó elé arról, miként élt a bethleni kormányzat a fölényes parlamenti többsége révén birtokolt hatalmi eszközeivel ellenzéki ellenfeleinek ellehetetlenítése érdekében. Az itt leírtak meggyőző bizonyítékai a rendszer autokratikus jellegének is. E tekintetben az hiányolható, hogy nincs szó arról, milyen szerepet játszott Zsilinszky a Fajvédő Párt létrehozásában, a fajvédők nyilatkozatainak, a párt programjának megfogalmazásában, akcióinak szervezésében. Pedig a négy vezéralak közül ő volt a legképzettebb és legtájékozottabb, akinek egyetemi tanulmányain, közigazgatási tapasztalatain túl németországi tanulmányútja és gyárlátogatásai során az ottani gazdasági életről, szociális helyzetről és a mindezeket befolyásoló politikai intézkedések hatásairól is közvetlen benyomásai voltak. Ezek lenyomata pedig tetten érhető a párt programjának általa írt közjogi, kultúrpolitikai és szociálpolitikai fejezeteiben, melyek a dokumentum több mint felét teszik ki. Mindez jelzi, hogy Zsilinszky volt a fajvédők igazi szellemi vezére, jórészt a párt „Vezére”, Gömbös is az ő gondolatait ismételte. Politikai nézeteinek és pályájának első nagy fordulata: kilépése a Fajvédő Pártból és korábbi, Németország iránti szimpátiájának feladása, németellenes nézeteinek kialakulása. Ebben fontos szerepe volt egyetemi diáktársának, Pethő Tibornak, illetve az ő közvetítő szerepe révén 213
