Századok – 2021
2021 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Bartha Ákos: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Életút és utóélet (Vonyó József)
TÖRTÉNETI IRODALOM mány és forrásközlés látott napvilágot. Bartha könyve jelenti azonban az első olyan, az élet- és politikusi pálya teljességét áttekintő, kiterjedt levéltári kutatásokra és sajtófeltárásra támaszkodó munkát, melyből valóban teljes képet kap az olvasó az ellentmondásos személyiségű politikusról. Bartha Ákos tulajdonképpen két könyvet adott ki egy kötetben. A nagymonográfiát kitevő, 9 fejezetre és 31 alfejezetre tagolt, mintegy 470 oldal terjedelmű életrajz mellett az utóéletet tárgyaló két fejezet is kitesz ugyanis egy kismonográfiát. A két rész szervesen összetartozik, de mindkettő önállóan is megállja a helyét - kiváltképp, ha a szerző a későbbiekben újabb kutatási eredményekkel kívánja kiegészíteni azokat. E terjedelmes és tartalmi szempontból gazdag munka minden elemére nem térhetünk ki a rövid recenzió keretében, csupán általános vélemény megfogalmazására és néhány, példaként kiemelt résszel kapcsolatos reflexióra van lehetőség. Jóllehet az élet- és politikai pályáról sok mindent tudhattunk már az eddigi szakirodalomból, Bartha munkája e tekintetben is fontos új elemekkel vagy azok részletesebb és árnyaltabb ismertetésével, értő elemzésével gazdagítja az olvasót. Nemcsak az események, Zsilinszky megnyilatkozásainak, politikai akcióinak ismertetésével, hanem a vizsgált témakör megközelítése és kifejtésének módja tekintetében is. Elsősorban ugyanis nem közölni akar, hanem megérteni és megértetni egy valóban bonyolult, ellentmondásos pálya hátterét. Ennek érdekében nemcsak a politikus tevékenységét vizsgálja, hanem annak mozgatórugóit is: a személyiséget és a változó társadalmi-politikai környezetet, melyek egyszerre befolyásolták főhősének működését. Ilyen értelemben fontos korrajzot is ad; a gazdasági, társadalmi viszonyok és a politikai normák, módszerek mellett számos esetben jelezve a hétköznapi élet jellegzetes momentumait, illetve egyes társadalmi csoportok viselkedési normáit, melyek Bajcsy-Zsilinszky mozgásterét is behatárolták. S mindezt a szerző lenyűgözően gazdag forrásbázis feldolgozásával teszi, amelynek tételeit 37 oldalon sorolja. Alaposságára jellemző, hogy ezekre 3396 lábjegyzetben hivatkozik, melyek jelentős része hasznos kiegészítő, értelmező információt is tartalmaz. Ennél is fontosabb azonban, hogy kútfőit szakszerű forráskritikával, azokat (Zsilinszky önvallomásainak ellentmondó elemeit is) konzekvensen ütköztetve vonja le következtetéseit, s alkot tárgyilagos értékítéletet egy-egy - gyakran vitatott - kérdésben. Ennek során rendszeresen, meggyőző adatolással jelzi a korábbi szakirodalomban olvasható hibás adatokat, értékeléseket is. A szlovák apától és magyar anyától származó Bajcsy-Zsilinszky Endre személyiségének, politikai alkatának megértését kiválóan alapozza meg a szerző a családi gyökerek és az iskolai hatások sokoldalú, árnyalt bemutatásával. Nem önmagában, hanem a környezet, gyermekkora helyszíne, a Dél-Alföld gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai viszonyainak szenzitív felvázolásával. Finom érzékkel bogozza ki „a történész számára nehezen nyomon követhető identitáskonstrukciók” (15.) összegubancolódott szálait, s jelzi előre azok várható hatásait. Közben gondosan figyel arra, hogy egyértelművé tegye, mely következtetések alapja lehet bizonytalan. Mindezek ismeretében még inkább meggyőzőnek bizonyul a szakirodalomban, a publicisztikában, sőt a szépirodalomban is vitákat kiváltó Áchim-ügy részletes elemzése és az abból levont következtetések sora. Bartha ezt is megalapozza a persorozat iratanyagának és más levéltári dokumentumoknak, a legkülönbözőbb pártállású lapok reflexióinak, illetve egyéb korabeli megnyilatkozásoknak az alapos vizsgálatával, mindkét fél nézőpontjából közelítve az igazsághoz. így jut el a végkövetkeztetéséhez: „Zsilinszky Endrét és Zsilinszky Gábort tehát magánlaksértés és - mindenekelőtt - egy ember életének kioltásáért börtönbüntetésre kellett volna ítélni” - azt is jelezve, hogy ez eleve lehetetlenné tette volna a későbbi karriert. (81.) Ez a konklúzió már a kötet elején bizonyítja Bartha egyik fontos kutatói erényét. Gyakori ugyanis, hogy a szerzőben erős érzelmi viszony alakul ki témája iránt. S ha a téma történelmi személyiség, akkor főhőse iránt is. Bartha Ákost láthatóan nem kísértették ilyen emóciók - vagy ha igen, felül tudott emelkedni rajtuk. 212
