Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA fenyegetésekkel szemben is. Ez nem volt teljeséggel újszerű biztonságpolitikai paradigma, hanem sokkal inkább az 1849 előtti paradigma felújításának tekinthető, Ferenc Józsefre szabva. A biztonság hagyományos terei Még ha elfogadjuk is a biztonság társadalmi konstruáltságának koncepcióját, nyilvánvaló, hogy a legfontosabb biztonsági kérdések a honvédelem és az ezzel kapcsolatos külügyi politika kapcsán merülnek fel, kiváltképp olyan történelmi korokban, amikor minden generáció életében legalább egyszer közvetlenül megjelent a nyílt erőszakos fenyegetés. Az első világháború előtti évtizedeket közkeletűen „boldog békeidőknek” szokás nevezni, de a korszak elején a kor társak számára a fizikai biztonság korántsem volt magától értetődő dolog: ők sokkal inkább egy birodalmak érdekütközéseitől szenvedő és nacionalizmusoktól forrongó Európát láttak maguk körül. Deákék a legnagyobb engedményt éppen a hadsereg kérdésében tették: Ferenc József ebben nem engedhetett, hiszen közös és ütőképes hadsereg nélkül a Habsburg Birodalom megszűnt volna birodalom lenni. A magyarok számára azonban a fent említett geopolitikai és védelmi megfontolások miatt elfogadható kompromisszumnak tűnt az önálló külügyi és védelmi politika feladása. Nem így gondolta ezt Kossuth, aki a Kasszandra-levélben így fogalmazott: „A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé decretáltatik, s annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar ministeri felelősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá bocsáttatik. A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a magyar országgyűléstől elvonatik, s a birodalommal közös delegatiókra ruháztatik át, s így idegen avatkozásnak, szavazásnak, határozásnak vettetik alá. Ezáltal elveszik nemzetünk alkotmányos állami életének legfőbb, legpracticusabb biztosítékát. Elveszti azon tehetséget, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget árasztható háborújogot saját nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse, vagy a nemzetközi viszonyokat ellenőrizhesse.”37 37 Magyarország története a 19. században i. m. 463. 38 A témáról részletesen és átfogóan lásd Diószegi István: Az Osztrák-Magyar Monarchia külpolitikája 1867-1918. Bp. 2001.; Uő: Bismarck és Andrássy. Magyarország a német hatalmi politikában a XIX. század második felében. Bp. 1998. Mindez azonban nemhogy Magyarországnak, de még a kettős Monarchiának is túlságosan nagy falatnak bizonyult.38 Mire a dualista struktúra létrejött, Bécs már lényegében beletörődött az olaszok és poroszok által elragadott tartományok végleges elvesztésébe, és ami még ennél is fájóbb volt, az osztrákok által dominált „nagynémet” egység kudarcába is. A poroszok vezette „kisnémet” egységet 16
