Századok – 2021
2021 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Rab Virág: Kapcsolati hálózatok a történelemben. Gerard Vissering és Hegedüs Loránt példája (Pogány Ágnes)
TÖRTÉNETI IRODALOM miről is folytak a megbeszélések közöttük, mi volt a gazdasági és politikai háttere a találkozásoknak, holott ezek számos elemét a holland levéltári forrásokat korábban feldolgozó Péteri György írásaiból már ismerjük. Rab szerint a világháború után a győztesek és a vesztesek szembenállása miatt nemcsak politikai és gazdasági, de kommunikációs szempontból is vákuum volt Európában, ami tönkretette a korábbi kapcsolatokat. Vissering egy semleges ország központi bankjának az elnökeként és a hálózat sok kötéssel rendelkező, központi figurájaként fontos szerepet játszhatott a szembenálló felek közötti közvetítésben, a kapcsolatok újjáépítésében. A nemzetközi tanácskozás utáni eseményeket azonban már nem mutatja be a kötet, pedig Brüsszel után Genova és Genf következett, újabb nemzetközi fórumok, ahol Európa első világháború utáni gazdasági újjáépítéséről tárgyaltak. Elmarad az 1919 utáni időszak pénzügyi és gazdasági helyzetének bemutatása is, aminek megírásához bőségesen rendelkezésre áll a történeti szakirodalom. Miközben az irodalomjegyzékben számos hálózatkutatással foglalkozó munkát találunk, a téma alapvető gazdaság- és pénztörténeti munkái hiányoznak. Rab Virág emellett alig ír Montagu Norman, a Bank of England kormányzója és Vissering kapcsolatáról, holott sokkal inkább Norman volt az, aki a korszakban a nemzetközi monetáris kapcsolatok központi figurája, meghatározó tényezője volt. Meglepő az is, hogy egy olyan könyvben, amelynek szerzője a személyek által alkotott kapcsolati hálók feltárását tűzi ki célul, milyen sok a tévedés, az elírás a szereplők beazonosításakor. A szerző összekeveri Paul és Max Warburgot egymással, tévesen mutatja be Paul Warburg tevékeny ségét is; Franz von Mendelssohnról mint a Bleichröder Bank munkatársáról ír, holott minden bizonnyal az ifjabb Franz von Mendelssohnról van szó, aki a Mendelssohn-bankház társtulajdonosa volt. Az olvasónak gyakran az a benyomása támad, hogy a kötet túlértékeli a Vissering körüli személyes hálózat súlyát, például amikor azt írja: „az a kapcsolati háló, amely 1919-ben az amszterdami találkozók alkalmával kezdett működésbe lépni, továbbra is az egyetlen fóruma maradt az európai gazdasági együttműködésnek”. (97-98.) Ez aligha igazolható, a szerző sem támasztja alá bizonyítékokkal kijelentését. Nem feledkezhetünk meg a kor számos formális és informális színteréről, ahol fontos döntések születtek; a párizsi Jóvátételi Bizottság, a Bank of England, a Federal Reserve Bank of New York vagy a Népszövetség különböző testületéi, elsősorban a Pénzügyi Bizottság, majd az évtized végétől a jóvátételi kérdéseket rendező hágai konferenciák és az akkor létrehozott Bank for International Settlements egy aránt ezek közé tartoztak. A kötet a vizsgált személyek kapcsolati hálóit látványos gráfokban ábrázolja, az azonban nem derül ki, hogy kik is kerülhettek bele a gráfok alapjául szolgáló adatbázisba (egyetlen találkozó vagy levélváltás elegendő volt-e ehhez), mitől alkottak hálót ezek az emberek, és mit jelent a kapcsolat erőssége vagy gyengesége esetükben. A gráfokat, egy kivételével, nem elemzi a szerző, puszta illusztrációk maradnak a fejezetek végéhez illesztve. Az ábrákon szereplő neveket ráadásul sok esetben még nagyítóval is alig lehet kibetűzni. A kötet legsikerültebb része Hegedűs Lóránt és hozzátartozóinak eddig ismeretlen forrásokon nyugvó bemutatása. A munka ismerteti Hegedűs gyermekkorát és diákéveit. Apja, Hegedűs Sándor a Széli-kormány kereskedelemügyi minisztere volt, anyai ágon pedig a rokonsághoz tartozott Jókai Mór is. Hegedűs karrierje a magyar pénzügyminisztériumban indult, itt kötött életre szóló barátságot Popovics Sándorral és Teleszky Jánossal. Fellner Frigyes gyerekkori barátja volt, Navratil Ákossal, a jeles közgazdásszal pedig együtt tanult Berlinben az egyetemen, majd Navratil húgát, Margitot vette el, míg Hegedűs húga, Rózsika, Navratil Ákos öccséhez ment feleségül. 1898-ban országgyűlési képviselővé választották, a pénzügyi bizottságnak, majd a delegációnak lett főelőadója, ahol a közös hadsereg költség1349
