Századok – 2021
2021 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Rab Virág: Kapcsolati hálózatok a történelemben. Gerard Vissering és Hegedüs Loránt példája (Pogány Ágnes)
TÖRTÉNETI IRODALOM A hét önálló tanulmányból álló könyv részben Rab Virág korábban már folyóiratokban, tanulmánykötetekben megjelent írásait tartalmazza. A bevezető után három nagyobb fejezet következik. Az első a hálózatelméleteket tekinti át. A második rész három alfejezete Gerard Vissering és Hegedűs Lóránt életét, munkásságát, illetve a két bankár közötti kapcsolatot vizsgálja, míg a harmadik rész Hegedűs családi kapcsolatait tárja elénk. A Visseringről szóló tanulmányok megírásához a szerző az amszterdami Holland Nemzeti Bank és a hágai Holland Nemzeti Levéltár dokumentumait, valamint a szintén Hágában őrzött családi iratokat használta a korabeli és mai nyomtatott kiadványok, sajtó mellett. A Hegedűs Lóránttól szóló tanulmányok is többféle forrásra támaszkodnak. Több családtag is hagyott hátra visszaemlékezést, naplót, és néhány éve családi hagyatékból egy terjedelmes iratanyag is előkerült, amelyet még Hegedűs húga, Rózsika gyűjtött össze a bátyjáról. A szerző interjút is készített a család egyik kései leszármazottjával, Tory Magdolnával, Hegedűs Rózsika unokájával. E források alapján rekonstruálta Rab Virág a családon belüli, egyáltalán nem szokványos viszonyokat. A szerző a hálózatelméleti megközelítés egyik legnagyobb előnyét abban látja, hogy a hálózatok viselkedésére vonatkozó eddig felhalmozott tudást fel lehet használni a múltbéli társadalmi kapcsolathálók tanulmányozására. A módszerrel nagy mennyiségű, akár korábban lényegtelennek tekintett adatot lehet ugyanis új módon rendszerezni s azokat vizuálisan is megjeleníteni, aminek segítségével „a részletek összességén túlmutató egészet” (16.) lehet megragadni. Rab célja a kapcsolathálózatok szerkezetének feltárása, valamint annak vizsgálata, hogy a háló szerkezete és a hálózatot alkotó egyének között milyen összefüggések vannak; majd ennek alapján új ismeretekkel gazdagítani a korszak gazdaságára és társadalmára vonatkozó tudásunkat. Az első rész a 18. századtól napjainkig ismerteti a hálózattudomány kialakulását és fontosabb eredményeit. Rab Virág szerint a történészek számára a módszer egyik fő vonzereje az, hogy lehetővé teszi az explicit modellalkotást - bár ő maga ezúttal nem élt ezzel a lehetőséggel. A hálózatelemzés révén lehetőség nyílik a mikro- és makroszintű elemzések összekapcsolására, a kétféle lépték közötti átjárásra. A meghatározó személyek kapcsolatainak mikroszintű vizsgálata során nyert információk magyarázatul szolgálhatnak a makrotörténeti folyamatokra. Bár a második rész A hálózattudomány alkalmazásának lehetőségei a történettudományban címet viseli, valójában az itt közölt tanulmányok Gerard Vissering és Hegedűs Lóránt életét mutatják be, hagyományos narratív történeti elbeszélésben. Rab Virág több mint két évtizede kutatja az első világháború utáni évtized pénzügyi rekonstrukciójának kérdéseit, főként az 1920-ban megrendezett brüsszeli nemzetközi pénzügyi konferencia történetét, valamint Gerard Vissering holland bankár és jegybankelnök tevékenységét. Doktori értekezését is erről írta, és azóta számos írását szentelte a témának. Rab bemutatja Vissering szerepét a brüsszeli tanácskozás előkészítésében és lebonyolításában. Vissering amerikai bankárok megkeresésére két informális találkozót szervezett külföldi pénzügyi szakemberek részvételével a saját házában, 1919 őszén. Itt határozták el, hogy nagyszabású nemzetközi pénzügyi konferenciát hívnak össze a Népszövetség védnöksége alatt, hogy a vesztes és a győztes országok képviselői együtt vitathassák meg Európa pénzügyi újjáépítésének alapelveit. Az 1920 szeptemberében megrendezett brüsszeli konferenciának csaknem száz résztvevője volt, akik nemcsak az egyes bizottságok munkájában, de azon kívül is sok időt töltöttek együtt. Rab felhívja a figyelmet arra az újnak nem mondható összefüggésre, hogy ilyen informális találkozókon, fehér asztal mellett születtek a fontos döntések, s egy-egy döntés meghozatalában komoly szerepük volt a személyes szimpátiáknak, interakcióknak, mivel ezek lehetővé tették az egyes álláspontok jobb megismerését, megértését. Azt azonban nem vizsgálja a fejezet, hogy valójában milyen jelentőségük, szerepük volt ezeknek az ismeretségeknek, tudásnak, s milyen döntésekhez, változásokhoz vezettek a személyes kapcsolatok. A hálózatok elemzése helyett valójában a Visseringgel találkozó személyek puszta felsorolását kapjuk, és többnyire az sem derül ki a szövegből, hogy 1348
