Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
GYÁNI GÁBOR ekkor valóban kezdetét vette a „tanulás folyamata”, az időnként változó ideológiai elvárásokhoz szabott történetírás nemegyszer „váltani kényszerült” a külső, a tudományon kívüli (politikai) körülmények közvetlen hatására. így merőben más eszmei-politikai helyzet formálta a „helyes” marxista-leninista történeti álláspontot 1956, sőt 1968 után is. Ezért is állhatott elő tehát az a helyzet, hogy az MSZMP vezetése még az 1960-as években is úgy találta, nincs minden rendben a történetírással; többek közt azért sem, mert a történészek túlzott mértékben idegenkednek az elmélettől, ami a munkájukban felerősíti a pozitivista és objektivista tendenciákat. Ez így megint csak elbizonytalanítóan hatott a magukat addigra már hiteles marxista-leninista történészeknek tudó historikusokra. A korábban már idézett történész-ideológus, Elekes Lajos is annak a kényszerű beismerésének adott ekkoriban hangot, hogy: „Miután a követendő, a kívánatos irányvonal tekintetében nem állt rendelkezésre - a történettudományi munka vonatkozásában - világos és egyértelmű állásfoglalás, [...] a fejlődés meglehetősen spontán módon, nem egy vonatkozásban ösztönösen és alkalomszerűen alakult.”9 9 Idézi: Takács Adám: A történetírás ideológiai funkciói Magyarországon az 1960-as és az 1970-es években. In: Tudomány és ideológia i. m. 96. 10 Kövér György: Kanyarodás keletre, nyitás nyugatra. Pach Zsigmond Pál pályafordulása. Századok 154. (2020) 1255-1291. 11 „A legújabb irodalomban a kelet- és nyugat-európai agrárfejlődés elkanyarodásának teoretikus megvilágítását nyújtja Pach Zs. Pál [ezen - Gy. G.] munkája, melynek fejtegetéseire elsősorban támaszkodtunk.” Berend T Iván - Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században. Bp. 1969. 375. S ugyanez áll a szerzőpáros magyar gazdaságtörténeti összefoglaló munkájára is: Uök: A magyar gazdaság száz éve. Bp. 1972. 8-9. A még erre az időre sem teljesen kikristályosodott marxista-leninista történetszemlélet időbeli változatosságát és ingatagságát mutatja egyik ikonikus képviselőjének, Pach Zsigmond Pálnak a sajátos szakmai életútja is. Az 1940-es évek végén marxistaként színre lépő Pach 1952-ben könyvként is megjelentette első marxistaleninista szemléletben fogant munkáját; a szerző itt közvetlenül a magyar történelemre adaptálta Marxnak A Tőkéién kifejtett elképzelését az eredeti tőkefelhalmozásról. Ez a megközelítés nyomban kanonizálódott, miután rá épült a vele szinte egy időben közreadott egyetemi tankönyv, a Magyar gazdaságtörténet töii féléves új marxista tananyaga. Mindez nem sokáig tartott azonban, mert az évtized végén Pach radikálisan újragondolta a kora újkori magyar történelmet, bár továbbra is a marxista-leninista szemlélet keretei között maradt. Az elkanyarodás-elméletet kifejtő újabb műve tizenegy évvel előző munkája után látott napvilágot, csak éppen már egészen más koncepciót képviselt vele a szerző.10 Nem késett sokat ennek az újabb, szintúgy marxista-leninista történeti koncepciónak a kanonizálása sem, amely tíz éven belül megtörtént.11 Mondhatnánk, nem bűn a tudományos szemléletváltás, akár még egyazon történész munkásságában sem. Feltéve persze, ha új kutatási eredmények, addig 1313
