Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? ismeretlen empirikus bizonyítékok támasztják alá vagy sürgetik a mondott átértékelést. Itt azonban erről nem vagy alig lehet beszélni. Pach elsőként előterjesztett történeti koncepciója nem a források gondos tanulmányozásán alapult, mint ahogy utóbb kiötlött elképzelését sem támasztotta alá egy minden jogos igényt kielégítő anyagfeltáró kutatómunka. Mindkettő mélyén Marx, Lenin, sőt Engels műveinek az alkalomszerű tanulmányozása rejlett - tudományos fedezet gyanánt. Az elkanyarodás-elmélet kifejtésének szentelt könyv elméleti bevezető fejezete maga is erről árulkodik: a munka első tizenegy jegyzete (egy kivételével) kizárólag Marx és Engels egy-egy munkájára építve lenne hivatott megalapozni az új történeti koncepciót, ami nem meglepő, tudva, hogy Pach e könyve írásakor is komolyan vallotta, hogy „témánkat illetően sem az volt a baj, mintha túl sokat foglalkoztunk volna marxista elmélettel, elvi kérdésekkel [...], hanem épp ellenkezőleg az, hogy túl keveset, ill. nem eléggé alaposan foglalkoztunk velük”.12 Az igazság kedvéért hozzá kell azonban tennünk azt is, hogy az elkanyarodás-elmélet kifejtésének szentelt munka már nem nélkülöz némi saját eredeti levéltári kutatást sem. 12 Idézi: Kövér Gy.: Kanyarodás keletre i. m. 1284. 13 Ebben a fő szellemi ellenfélnek tartott szellemtörténet-íráshoz hasonló indítékok vezetik a marxistákat. Vö. Szekfil Gyula: Politikai történetírás. In: A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp. 1932.410. 14 V[alentyin]F[erdinandovics] Aszmusz: Marx és a polgári historizmus. Bp. 1973. 157. Foglaljuk össze az eddig elmondottakat. Az úgynevezett marxista-leninista történetírás 1. mindig közvetlen politikai ráhatás jegyében végezte a maga dolgát; 2. eközben erősen fűtötte a deskriptiv, különösen a faktográfiára hajló történetírói pozitivizmus meghaladásának feszítő igénye;13 3. egyedüli elméleti iránytűként a klasszikusok, Marx, Lenin, olykor Engels munkáit fogadta el iránymutatóként. Ezzel azonban nem mondtunk el mindent a marxista történetírás jellegzetes szemléleti beállítottságáról. Közismert dolgokról kellene ezek után beszélni, amelyeket azonban terjedelmi korlátok miatt itt nem bonthatok ki. A hamisítatlanul marxista-leninista társadalom- és történetszemlélet követője feltétlen híve a fejlődés elvének, és annak is, hogy az emberi életet olyan társadalmi törvényszerűségek szabályozzák, amelyek materiális hatóerők formájában ismerhetők fel (ez utóbbi a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus kapcsolatának az elgondolása). Különösen fontos mostani tárgyunk szempontjából, hogy ez a fajta világnézet valamely magasabb gyakorlati feladatnak rendeli alá a tudományos megismerést: „s ez a feladat a társadalmi, történelmi valóság világának forradalmi birtokbavétele, forradalmi újjáépítése”.14 Következésképpen, szól tovább a marxi gondolat idézett értelmezése, „a történelmi megismerésben sem arról van szó, hogy »megismerjük« a történelem világát, vagyis, hogy pusztán szemléletileg ábrázoljuk saját fogalmainkban a történelem fejlődésének »objektiv« logikáját: arról 1314
