Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER szabályozási környezetből, az uralkodói politikai célkitűzésből az tűnik ki, hogy a rendelkezések célja a nemzetiségi panaszok orvoslása és megelőzése volt, így több divatozó nyelv esetén annak megfelelő több községi nyelvet tekinthetünk csak szabálykövetőnek, ráadásul a kimaradó divatozó nyelvek a település lakosságának legalább az egytizedét, két közösség esetében pedig több mint 50%-át magában foglaló csoport anyanyelvei voltak. 4 község esetében ráadásul egyáltalán nem volt átfedés a divatozó és a községi ügykezelési nyelv között, pedig ezek közül 3 községben a divatozó nyelvvel „rendelkező” nemzetiség abszolút többségben volt. A speciális nyelvpolitikát alkalmazó Bajmokon ugyanakkor az anyanyelvként egyik lakos által sem használt magyar divatozó nyelv ügykezelésiként való bevezetése a népesség összetételének megfelelő német—„dalmata” helyett mindenképpen szembeötlő. A királyi rendelet így Bács-Bodrog vármegyét illetően 4 bunyevác, 3 német és 1 rutén községi közösségnek garantálta, hogy divatozó nyelvként használt anyanyelve községe ügykezelési nyelvei közé kerüljön. Bács-Bodrog lakosságának anyanyelvei, a községi nyelvek és községi jegyzők A vármegye 117 községi jegyzővel „gazdálkodhatott”, akiknek mindegyike írta és beszélte a német nyelvet. Magyarul 111 jegyző írt, 1 csak beszélte, 2 csak „értette” a nyelvet, míg 3 nem ismerte azt. 55 jegyző tudott szerbhorvát nyelven írni, közülük 43 ismerte a szerb cirill ábécét is, a kimaradók a szerb községbeliekkel így latin betűs írással vagy csak szóban tudtak kommunikálni. További 34 jegyző csak szóbeli szerbhorvát nyelvtudással rendelkezett, míg 28 nem ismerte a nyelvet. Szlovákul 4 jegyző tudott írni, 3 csak szóban ismerte a nyelvet, míg 2 jegyző tudott írásban és szóban rutén nyelven kommunikálni. Ez a vármegye egésze szempontjából azt jelenti, hogy a jegyzővel rendelkező községi népességet anyanyelvűk szempontjából kimagasló arányban, 94%-ban lefedte az illetékes jegyző írás- és szóbeli nyelvtudása, 5,4%-ukkal csak szóban tudott érintkezni a jegyző,68 és kevesebb mint 1%-uk nem tudott anyanyelvén kommunikálni saját községi közigazgatásával. 68 E lakosság 28,49%-a volt szerb, 56,28%-a „dalmata”, míg 15,23%-a szlovák. Holott e kisebbségek java részét illetően községük ügykezelési nyelvei között szerepelt anyanyelvűk, jegyzőjük mégsem írta, csak beszélte nyelveiket. így a jegyzőjével csak beszédben érintkezni tudó szerbek 68,87%-a (3 község), a „dalmaták” 57,04%-a (4 község) és a szlovákok egésze (2 község) „bírta” ennek ellenére községük ügykezelési nyelvét. A magyar népességgel a községi jegyző mind a 67 magyarlakta (jegyzővel rendelkező) községben magyarul tudott érintkezni. Mivel a jegyzők mindegyike tudott írni is németi a vármegye mind a 130 864 németje tudott anyanyelvén kommunikálni községi jegyzőjével; a két nyelv kiterjedt jegyzői ismerete révén Bács-Bodrog 1303
