Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
NYELVPOLITIKA ÉS ANYANYELVI MEGOSZLÁS BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN 1862-BEN vármegye ^z^ságával is teljes mértékben tudott kommunikálni jegyzője. Ezen közösségek után a ruténeknek felelt meg legjobban a jegyzői nyelvtudás: 95,79%-ukkal, a két rutén községben írásban és szóban, Overbászon viszont sehogy sem tudott kommunikálni velük a községi jegyző. A vármegyei szerbek 11,76%-ával (11 község) csak szóban, 87,68%-ával (26 községben) írásban is tudott érintkezni a községi jegyző, míg 5 község néhányszáz szerbjével az anyanyelvükön nem. A szerbeket a szlovákok követték a listán, 4 községi jegyző révén 69,07%-ukkal teljes mértékben, 18,46%-ukkal csak szóban (2 község), míg 12,47%-ukkal sehogyan (7 község) sem tudott érintkezni a jegyző. A „dalmata” lakossággal szemben volt a leginkább hézagos a jegyzői nyelvtudás: 60,31%-ukkal (9 község) tudott írásban és szóban, 38,25%-ukkal csak szóban, míg 2 község elenyésző számú „dalmatájával” sehogy sem tudott kommunikálni jegyzője. (Az adatokat a 4. ábra szemlélteti.) 4. ábra A jegyzők kommunikációjának lehetőségei az egyes nemzetiségekre/anyanyelvi csoportokra vetítve 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Magyar Német Szerb „Dalmata” Szlovák „Zsidó” Rutén ■ írásban is Csak szóban Sehogy Összegzés A megyei kormányzók által 1862 júniusában és október-novemberében készített statisztikák által adott számos lehetőséget kihasználva már az adatok ismertetésénél is könnyen elveszhetünk a számok tengerében. Azonban ezen levéltári dokumentumok elsőkénti és teljes körű feltárása magában hordozza az országos és a hely történeti jellegű demográfia, az anyanyelvi viszonyok, a községi és városi önigazgatás 1304
