Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER eredményeként, esetleg az 1848-1849-es polgárháború nyomán váltak utólag kisebbséggé településükön. Tíz német többségű65 község „mondott le” saját, egynyelvű belső közigazgatásról és „engedett” egyéb nyelvet a községi ügykezelésbe, amely hét esetben volt magyar, kettőben szerb és egyben „dalmata”. Az esetek felében a divatozó nyelv indokolta a „bővítést”, ezek közül három esetben ráadásul a magyar egyedüli ügykezelési nyelv lett. Három bunyevác abszolút többségű községben lett magyar, kettőben német, kettőben szerb, Szontán „dalmata”—magyar—német az ügykezelés nyelve, két magyar és egy szerb esetben egyedüliként, a „dalmatának” teret sem adva. Hat szerb abszolút többségű településen volt többlet ügykezelési nyelv: három esetben német, egy-egy esetben magyar és „dalmata”, Overbászon pedig háromnyelvű volt az ügyvitel, szerb-magyar-német. Tehát a szerb többség minden településen használta a saját nyelvét, és csak amellett engedett meg más nyelvet is (ellentétben a németekkel és „dalmatákkal”). Magyar többségű községben három esetben ért el szerb kisebbség párhuzamos ügykezelési nyelvet. Azaz a magyar többség is mindig érvényesítette saját nyelvét, a szerbhez hasonlóan. Egy szlovák többségű községben magyar, míg egy továbbiban szerb községi nyelv került a szlovák mellé, a rutén Kucorán pedig német—magyar ügykezelési nyelv volt hatályban. 65 Hét abszolút és három relatív. Min akart változtatni a királyi rendelet? A divatozó nyelvek és az ügykezelési nyelv viszonya A községek ügykezelési nyelvének és a népesség anyanyelveinek viszonylagos harmóniájáról csak azután vonhatunk le következtetést, hogy összehasonlítottuk azt a községben túlnyomóan használt nyelvekkel is, az 1862-1868-as érvényesülő szabályozási keret ugyanis azt tekintette viszonyítási alapnak. A községekben használt („divatozó”) nyelv közvetlenül nem befolyásolta az 1862-re már megválasztott ügykezelési nyelveket. A divatozó nyelvek 1862. október-novemberi felmérésére az 1862. júliusi királyi rendelet alkalmazásának elősegítése miatt került sor, amely rendelkezés szerint a túlnyomóan használt nyelvet kellett a község ügykezelési nyelvévé tenni, így a novemberi felmérés ezekhez a döntésekhez volt hivatott támpontot nyújtani. Az ügykezelési nyelvek és a túlnyomóan használt („divatozó”) nyelvek viszonyáról az 1862-es pillanatkép alapján megállapíthatjuk, hogy a 110 községben felmért divatozó nyelv(ek) 103 község esetében az ügykezelési nyelv(ek között) is szerepelt (ek), így ez az állapot már megfelelt a királyi rendeletben lefektetett elveknek. (3. ábra) Ezen belül 20 olyan község létezett (ezek fele az Alsó járásban), amely 1301
