Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
ALI S PÁN VÁLASZTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI MAGYARORSZÁGON A fent elősorolt adatokból és jelenségekből arra lehet következtetni, hogy a megyei nemesség alispánválasztási joga a középkor végi Magyar Királyság területén fokozatosan terjedt el 1486-tól kezdődően, de leginkább a Jagelló-korban. Semmiképpen nem beszélhetünk azonban „tiszta” rendszerről, mivel az egyes megyékben különböző időpontokban, eltérő tartalommal jelent meg az intézmény, nyilvánvalóan az ispán pozíciójának és hozzáállásának, illetve a helyi nemesség erejének függvényében, ami miatt törvényileg sem lehetett általánosan szabályozni, legfeljebb bizonyos minimális elvárásokat rögzíteni vele kapcsolatban (a megye hozzájárulásának kikötése, 1504). A megyésispánok természetesen az egész korszakon át gyakorolták az alispán kinevezésének a jogát, de számos megyében immár nem ők, vagy nem önállóan ők határozták meg helyetteseik személyét.152 A választás nyilvánvaló kísérőjelensége az ispánváltásoktól függetlenül hosszú ideig tisztségben maradó vagy többször is tisztségbe kerülő, az ispánokhoz szoros szállal gyakran már nem kötődő alispánok megjelenése, bizonyos megyei karriertípusok kialakulása, előfeltétele pedig annak i486, évi kimondása, hogy a tisztséget csak megyebéli személy viselheti. (Ezt az alapvető követelését a nemesség a 15-16. század fordulóján szinte mindenhol sikerre tudta vinni.) 152 Éppen emiatt 1486 után egyre veszélyesebb az alispán személye és tisztségviselési ideje alapján meghatározni az ispán személyét és ispánsága időhatárait. Ez az észrevétel archontológiai összeállításunkban nem mindenhol érvényesült, amely alól az általam összeállított archontológiai táblák sem kivételek. 153 Holub J.: A főispán i. m. 210., FögleinA.: Közigazgatástörténeti adatoki. m. 477-478. Lásd erre még az 1642. áprilisi turóci alispánválasztás részletes leírását: Slovenskÿ Národny Archív, Hodnoverné miesto Turcianskej Kapituly, Aut. prot. E. 347-348. Itt főispáni jogának és a megye szokásának megfelelően Révay Ferenc fő- és örökös ispán négy jelöltet nevezett meg, akik között egy-egy volt alispánt, ekkori esküdt ülnököt, illetve jegyzőhelyettest és esküdt ülnököt találunk. 154 C. Tóth N: A Magyar Királyság nádora i. m. 79-80. Alig maradt forrásunk magukról a választásokról. Nem ismerünk részletes leírást arról, miként egyeztetett a megyésispán és a nemesi közösség az alispán személyéről. Gyaníthatóan az ispán éppúgy jelölhette a személyt, mint a megye: előbbi esetben a megye vagy hozzájárulását adta ispánja választásához, vagy tiltakozott ellene, míg a másik esetben az ispán értelemszerűen nem nevezte ki a számára alkalmatlannak tűnő jelöltet. Akár az is előfordulhatott, hogy a megye közössége - mint a kora újkor évszázadaiban — több, az ispán által megnevezett személy közül választhatott.153 Nem volt ez idegen a középkor emberétől sem, gondoljunk csak az 1519. évi nádorválasztásra, ahol az országgyűlés három jelöltre szavazhatott.154 Nem kizárható, hogy helyenként, miként Heves megyében láttuk, „paritásos alapon” a két (al)ispán közül az egyik az ispán, a másik a megye jelöltje volt. Jóllehet nincs egyértelmű bizonyító adatunk arra, hogy a 16. század második felének gyakorlatához hasonlóan az alispánt a Jagelló-korban — a hivatali előd halálesetét kivéve — már minden évben megadott időpontban, a többi tisztségviselővel, különösen a szolgabírákkal együtt 130
