Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
NEUMANN TIBOR választották vagy erősítették volna meg tisztségében, ez mégis valószínűnek látszik. (E kérdésekhez a későbbi, egy-egy megyére összpontosító részkutatások még számottevő adalékkal járulhatnak majd hozzá.)155 155 Kádas István Sáros megyére vonatkozó kutatásaiból arra lehet következtetni, hogy az 1470-es években még a szolgabírákat sem választották egy állandó határnapon, ráadásul nem is mindig egyszerre nyerték el hivatalukat. Kádas I: A megye emberei i. m. 26-27. 156 Arch. II. 50-52. 157 Kubinyi A.: A középbirtokos nemesség i. m. 7. 158 Uo. 12. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az új, alispánválasztásra utaló jelenségekkel párhuzamosan tovább élt a régi rendszer is, amikor az ispán birtokigazgatással is megbízott familiárisa töltötte be az alispáni tisztséget. Ez még olyan megyékben is előfordult, ahol igazolható a választások megléte. Bars megyében, ahol a nemesi közösség a fentebbiek alapján 1488-ban bizonyosan választhatott alispánt, Győrödi Péter 1494 és 1504 között egy hosszabb szünettel valószínűleg három, Endrédi György 1508 és 1528 között egy megszakítással legalább négy ispán alatt állt a megyei törvényszék élén. Közben ugyanakkor 1500 és 1516 között a lévai várnagy viselte a másik alispáni posztot, ami nehezen értékelhető másként, mint hogy az egyik, Léva várát birtokló ispán, Haraszti Ferenc ekkoriban ragaszkodott ahhoz, hogy familiárisa töltse be az alispáni tisztet.156 Vajon ellentmondás mindez, amely cáfolja eddigi fejtegetéseinket? Kubinyi Andrásnak a középbirtokos nemességről írott, 1984-ben megjelent tanulmánya kiválóan bemutatta azt az előkelő nemesi réteget, amely kis túlzással monopolizálta nemcsak az alispáni tisztséget (helyenként az ispáni tisztséget is megszerezve), hanem azt a lehetőséget is, hogy megyéjük képviseletében részt vegyenek a Jagelló-kor országgyűlésein, ahol erős, a megyehatárokon túlívelő házasságkötésekben is megmutatkozó kapcsolati hálót építhettek ki egymással. Kubinyi megállapítása szerint ez a politikai vezető réteg helyi szinten már sokszor komoly akadályokat tudott gördíteni a főurak szándékai elé. Mivel e réteg tagjai számára még mindig a főúri szolgálatba lépés volt a legjövedelmezőbb lehetőség, a kiváló történész arra következtetett, hogy „az úri szolgálatban álló köznemesi politikusok prelátus- és báróellenes országgyűlési fellépése csak abban az esetben érthető, ha a familiárisi rendszer átalakult, válságossá vált volna”.157 Ezt a válságot pedig abban találta meg, hogy a nemesek sokszor már csak határozott időre álltak egy-egy főúr szolgálatába, díjazásukban pedig nőtt a pénzbeli kifizetés súlya a természetbeni juttatásokkal szemben, ami a korszak forrásaiban a familiaris helyett megjelenő servitor fogalom elterjedésében csapódik le. Mindennek következményeként „meglazult az úr és szolgája közti egykor patriarchális viszony”.158 131
