Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN oklevél szerzője csodálkozott Percnyi és embere merészségén, és újra elrendelte, hogy adjanak elégtételt. Most azonban már keményebben fogalmaztak. Mihály alvárnagynak — aki minden bizonnyal a tettek fő mozgatója volt — azt írták, hogy ha nem teljesítené a királyi parancsot, Szent Jakab nyolcadán meg kell jelennie a király előtt. Ezúttal a környék másik hiteleshelye, a zobori konvent kapott parancsot a kézbesítésre. Nagy valószínűséggel a királyi jelenlét bíróságára idézték volna meg az alvárnagyot, akit azonban hiába fenyegettek rendes bírói eljárással, hajthatatlan maradt. Kellő alázattal meghallgatta a királyi levelet, és megígérte, hogy elégtételt ad majd az apátságnak, a hiteleshelyi ember azonban három napig hiába várt erre, semmit sem tett. Majd fél év múltán a király Petényinek, alvárnagyainak és tiszttartóinak újra írt egy felszólító levelet. Habár ezt a parancsot ugyanazok miatt az ügyek miatt írták, mint a néhány hónappal korábbit, mégsem említették meg a korábbi felszólítást, és nem fenyegettek idézéssel sem.60 60 AO V. 595.; DL 4292., 4293.; MES IV. 83.; Keglevich Kristóf: K garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged 2012. 103. 61 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 238466. (AOkl. XLVI. 414. sz.). 62 Keglevich K: A garamszentbenedeki apátság i. m. 104.; Hrussó és Saskő uraira: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I-IV. Bp. 1963-1998. I. 448, 473.; Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp. 1977. 143., 186.; Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp. 1977. 117., 147.; Uö: Magyarország világi archontológiája i. m. I. 330., 406. Korántsem biztos, hogy minden egyes panasz elintézése ugyanígy történt. A Lipcsén időző Nagy Lajos király előtt 1362-ben újfent a garamszentbenedeki apát nevében tettek panaszt, megint egy királyi uradalomból kiinduló hatalmaskodás miatt. Ezúttal a saskői alvárnagyot vádolták meg azzal, hogy nem engedi a vár alatti apátsági erdőben rozsét gyűjteni az apátság jobbágyait. A panasz megszerkesztője a nagyobb nyomaték kedvéért hozzátette, hogy az apátság „szegény jobbágyaitól” tagadta meg ezt a jogot. Akit rajtakapott az alvárnagy a fagyűjtésen, azt lefogatta. A „szegény jobbágyokat” nem engedte az apátsági malomhoz menni őröltetni, hanem a vár malmához kényszerítette őket. Egészen hagyományos birtokvédelmi intézkedések voltak ezek, már amennyiben valóban a saskői várnagynak volt igaza, ellenben hatalmaskodások, ha a garamszentbenedeki apátnak. Az ebben az ügyben kiadott királyi parancs eltért a hrussói példában látottól, ez ugyanis azonnali idézést rendelt el, amennyiben az alvárnagy nem nyújtott volna elégtételt.61 Mivel idézés történt, ezért a hrussói esettől eltérően királyi emberre is szükség volt. Az eredmény azonban hasonló volt: az alvárnagy ezúttal sem tett eleget a felszólításnak, sőt a későbbi idézésekre sem jelent meg.62 A saskői ügyben előforduló idézés a királyi jelenlét elé történt. A hrussói alvárnagyra is ez várt, ha nem teljesítette a királyi parancsot. Ez volt az a kúriai bíróság, 1227
