Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
TRINGLI ISTVÁN lezárulta előtt két évvel egy általános udvarnokföld-felülvizsgálat volt az országban, és az országbírót bízták meg azzal, hogy legyen bírája az ezek során keletkezett pereknek. Szennán részben udvarnokok éltek, talán udvarnok volt egykoron az a királyi jobbágy is, aki az egyik Mérai nemest megölte. A gyilkosságnak pedig valami köze volt az udvarnokföldek reformációdhoz, és így került az ügy az országbíró nevében tartott közgyűlésről az országbíró rendes törvényszéke elé.40 40 Mérey It. I. 29. sz. Az udvarnokföld visszavevő akcióra lásd Kis P: A királyi szolgálónép szervezet i. m. 172. 41 Szepsi városa és a jászói premontrei konventtel került összetűzésbe a Feketeerdő használata miatt. 1358: AOkl.XLII. 769. sz. 42 ZsO I. 109. sz. 43 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 30142. (ZsO I. 1994. sz.) A várossal szinte teljesen összenőtt Egyházfalva a 17. században jogilag is egyesült Tordával, annak az egyik utcája lett. Orbán Balázs: Torda város és környéke. Bp. 1889. (Reprint: Bp. 1984.) 106. A királyi városok önállóan védték meg birtokaikat, amelyet szomszédaik hatalmaskodásnak tekintettek.41 Az abaúji Göncön élő királyi vendégek a szomszédos Ruszka földjeit foglalták el 1387-ben. A panaszosok ellenük éppúgy nem kúriai pert indítottak, mint ahogy a nagyfalui, füldi és bikali parasztok ellen sem bírói panaszt tettek. Nem a kúriához, hanem közvetlenül a királyhoz fordultak, aki parancsot adott két bárójának, hogy vizsgálják meg, kit illet a vitatott föld, és annak a számára iktassák.42 A határok helyreállítása nem jelentette azt, hogy elvettek volna valamit is a királyi jószágból, csak azt, hogy a ruszkai birtokos visszakapta, ami az övé volt, ha a határjárás során az ő igaza derült ki. A gönciek ügyét külön kirendelt bírók döntötték el, de a tárgyalás nem a kúriában történt, ők ugyanis nem oda tartoztak. Az erdélyi Torda is királyi város volt, amelynek közvetlen szomszédságában feküdt az aradi káptalan Egyházfalva nevű települése. A tordaiak 1391-ben állítólag „hatalmasul” foglalták el szomszédjaik földjeit és rétjeit. Ráadásul nem egyszeri cselekedetről volt szó, hanem ezt rendszeresen megtették. A káptalan képviselője nem vesződött a perrel, hanem az éppen Erdélyben tartózkodó Zsigmond király előtt tett panaszt. Ennek eredménye lett az a királyi parancs, amelyet Losonci László erdélyi vajdához vagy alvajdájához írtak, hogy vizsgálják meg az ügyet, majd a két fél meghallgatása és okleveles bizonyítékainak megtekintése után döntsenek.43 A király ezúttal is csak a régi határok helyreállítására adott parancsot. A nagyfalusi és Sebes várához tartozó parasztok, valamint a gönci és tordai polgárok és vendégek ügyének elintézése nagyon hasonlított egymáshoz. A királyi udvarhoz fordultak ugyan a panaszosok, de nem a kúriához, hanem vagy magához a királyhoz személyesen, vagy ahhoz, aki a király személyében meghallgatta őket. Az eredmény minden esetben egy parancslevél lett, ami általában a királyi alattvalók rendes bírájához szólt: a nagy falusiak esetében Baranya 1219
