Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
Tringli István A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN A királyi jószág A középkori magyar gyakorlati írásbeliség által használt latin nyelvben a honor több jelentésű szó volt. így volt ez az antik latinságban és más országok középkori és újkori latin szövegeiben is. A ’birtok’ értelme koroktól és vidékektől függetlenül mindig ott rejlett a mondatelemben.1 A lexéma azonban a magyar történelmi szaknyelvben az 1980-as évek végén sajátos jelentést kapott: egy jól körülhatárolt korszakhoz kötődő birtoktípust értünk rajta. Azokat a királyi jószágokat nevezzük így, amelyeket az Anjou-kor elején uradalmakba szerveztek, és e birtokegyüttesek központja többnyire egy vár lett. Vár alatt minden esetben kő- vagy téglavárat kell értenünk, és nem a korábbi évszázadokban használatban volt föld-fa várakat. A várakból igazgatott uradalmakat az ország előkelői között osztották ki, akik a birtok teljes földesúri jövedelmét élvezték, cserében azonban hadba kellett vonulniuk. A birtoktömbök élén álló kormányzókat várnagyoknak nevezték, akiknek jelentős részét a bárók közé számították. A várnagyok saját, többnyire nemesi származású kíséretükből, familiárisaik közül választották ki az uradalmak valódi vezetőit, akik a birtokok mindennapi ügyeit intézték. Őket a források gyakran szintén várnagyoknak nevezték, valójában azonban alvárnagyok voltak, és a birtoktesten élő alattvalók számára bármennyire is ők képviselték a földesúri hatalmat, valójában hatalmas szakadék választotta el őket uraiktól. Ezek a familiáris alvárnagy-várnagyok a király által tisztségi, azaz honor birtokkal időlegesen megajándékozott valódi várnagyoktól függtek, miként az alájuk rendelt kisebb rangú tiszttartók is. A magas rangú birtokkormányzókat gyakran cserélgette az uralkodó, és egy ilyen váltás során embereik is távoztak az általuk igazgatott királyi birtokról.2 1 ’ honor’ Glossarium mediae et infimae Latinitatis. Conditum a Carolo du Fresne domino du Cange, 1-10. Niort, 1883-1887.; Konrad Schwenck: Etymologisches Wörterbuch der lateinischen Sprache mit Vergleichung der griechischen und deutschen. Frankfurt am Main 1827.; Lorenz Diefenbach: Glossarium latino-germanicum mediae et infimae aetatis. Frankfurt 1857. (reprint 1997.); Stowassers Lateinisch-Deutsches Schul-und Handwörterbuch. Umgearbeitet von Michael Petschenig, Leipzig 1930.; Lexicon Latinitatis medii aevi Hungáriáé. A magyarországi középkori latinság szótára. Praeses consilii editionem adiuvantis János Harmatra, ad edendum praeparavit Iván Boronkai. Bp. 1987-. 2 Engel Pál: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. Történelmi Szemle 24. (1981) 1-19. és Uő: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréhez. Századok 116. (1982) 880-922. Mindkettő megjelent egy tanulmánykötetbe összegyűjtve: 1209 SZÁZADOK 155. (2021) 6. SZÁM
