Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Tringli István: A királyi birtok védelme az Anjou-korban
A KIRÁLYI BIRTOKVÉDELME AZ ANJOU-KORBAN A birtokigazgatásnak e módszeréről elsősorban az Anjou-dinasztia uralma idején, annak is elsősorban belpolitikailag békés éveiben, vagyis az 1322-ben véget ért zavaros idők utáni bő fél évszázad társadalmának leírásakor beszélünk. A rendszer Zsigmond király uralma alatt élt még ugyan, de akkor már csak árnyéka volt egykori önmagának. Alighogy a magyar trónra lépett a Luxemburgdinasztia sarja, az uradalmakat híveinek örökjogon eladományozta, és csak néhányat tartott meg királyi kézen.3 A királyi uradalmak ilyen típusú kormányzata az Albert király halála utáni zavaros időkben véglegesen megszűnt.4 A királyi birtokok megtartása vagy eladományozása, valamint kezelésük Zsigmond király és utódai alatt is többször változott. A maradék királyi birtokok jelentős részét a királynék kapták meg, hogy abból finanszírozzák saját udvarukat.5 A nagy királynéi uradalmak az 1420-as évekig Szlavóniában, utána az ország északi, középső és északnyugati részén terültek el.6 Már ha éppen volt királyné, hiszen az Albert király halála utáni évtizedek nagy részében nem lakta királyi feleség a budai palotát. A középkor legvégén meghatározták azt is, hogy melyek legyenek azok a birtoktestek, amelyek a királyi udvar, ahogy az erről szóló 1518-as törvény mondta, a királyi konyha ellátására vannak rendelve.7 Ezeknek az uradalmaknak élére is várnagyokat neveztek ki a királyok vagy a királynék, tisztségüket honomé hívták, mégsem tekintjük őket a 14. századi értelemben vett honor birtokosoknak. Ok valójában tiszttartók voltak, akiknek - ha királyi uradalmat igazgattak - a rájuk bízott birtok jövedelmével és kiadásával szigorúan el kellett számolniuk a budai vár udvarbírájának, aki 1458 és 1541 között a királyi uradalmak fő irányítója volt.8 Még az Anjou-kor éveiben sem volt az összes királyi uradalom az ország előkelői között kiosztva, különösképpen nem a királynéi uradalmak. Ezek nem számítanak a különös értelemben vett honor birtokok közé.9 3 Borsa Iván: Az örökjog. Levéltári Szemle 43. (1994) 33. 4 Engel Pál: A magyarországi birtokszerkezet átalakulása a Zsigmond-korban. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszra László. Szeged 1995. 141-160. 5 Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest Megye Monográfiája 1/2. Szerk. Zsoldos Attila. Bp. 2001. 85. 6 Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya Zsigmond-korban (1387-1437). Bp. 1977. 73.; Kenyeres István: Királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században. Századok 138. (2004) 1108. 7 1514. évi 3. te. és 1518. évi (II) 14. te. Corpus juris Hungarici - Magyar törvénytár 1000-1895. Bp. 1897. (a továbbiakban: CJH). 8 Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541). Kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására. Levéltári Közlemények 34. (1964) 67-98. 9 Engel P: Honor, vár, ispánság i m. 138. A magyar szokásjog nem különböztette meg eredetük szerint a királyi birtokokat. Itt nem volt ősi és szerzett jószág, mint a nemesi jogban. A királyi birtok Uö: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok, válogatta Csukovits Enikő, Bp. 2002. 73-101. és 101-161. A későbbi hivatkozások a tanulmánykötet oldalszámaira vonatkoznak. 1210
