Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK osztrák hercegek területei álltak, hiszen a megállapodás értelmében egy közös katonai akció esetén a Habsburg-hercegektől elfoglalt tartományokat az Enns mentén osztották volna fel a magyar uralkodó és a Wittelsbachok között.69 IV. Károly aligha érzékelte 1368-ban a veszélyt, számos más esemény kötötte le figyelmét. Közülük az egyik: negyedik feleségét kellett Rómába kísérnie, hogy császárnévá koronázzák. A trieri érsek augusztus végén azt a tájékoztatást kapta Modenából, hogy az uralkodó a közte és a magyar király között körvonalazódó kapcsolattól kölcsönös kettős köteléket (mutuo nexibus duplicatis) remél. A császárban ugyanis Vencel és Erzsébet jegyességén túl megfogalmazódott egy másik családi kapcsolat kialakítása is, jelesül a durazzói herceg és egy jövőben születendő Luxemburghercegnő mátkasága.70 Csakhogy erre sok esély egyelőre nem mutatkozott, hiszen néhány hónappal korábban, 1368 februárjában Pomerániai Erzsébet császárné fiúgyermeknek adott életet, aki a 6. században mártírhalált halt burgundi király tiszteletére a Zsigmond nevet kapta.71 69 Az együttesen elfoglalt területek közül az, amelyik az Enns innenső oldalán fekszik, Magyarországot, amelyik a másik oldalán, illetve Karintiában vagy Tirolban, az a bajorokat illette volna. Vö. Rerum Boicarum 188. 70 Historia Trevirensis 188. 71 Hönsch, J. K: Kaiser Sigismund i. m. 35. 72 Vet. Mon. IL 172. sz. 73 Az, hogy Erzsébet 1369 decemberében a tizenhatodik életévében járt, nem mond ellent annak a korábbi feltételezésünknek, hogy 1354 februárja és júniusa között születhetett, lásd 64. jegyzet. A leánygyermekek teljeskorúságára lásd Hármaskönyv 194. Lajos szembefordulása a császárral azonban nem csillapodott: 1369-ben Budán találkozott III. Kázmér lengyel királlyal, s megerősítették együttműködésüket - kifejezetten IV. Károllyal szemben. Lajos és Károly elmérgesedett viszonyát V. Orbán pápa sem nézte jó szemmel, s békéltetésükre követeket küldött, kezdeményezése azonban hasztalannak bizonyult, mert az esztendő végére a magyar udvar Erzsébet és Vencel jegyességének felbontásáért folyamodott a Szentszékhez. Indokul szolgált többek között az országlakosok ellenérzése az eljegyzéssel kapcsolatban, amelyet csak az uralkodói család, valamint néhányan az egyházi és világi előkelők közül (nonnulli etiam ecclesiarumpr elati et nobiles eorumdem regnorum) hagytak jóvá és támogattak. Hivatkoztak továbbá a hercegnő viszolygására a Vencellel való házasságot illetően, Erzsébet ugyanis, aki immáron felnőtt, a legkevésbé sem akarja a házasság megkötését és elutasítja azt (Elizabeth nunc adulta, preafatum contrahere matrimonium minime contendit ac recusat)?1 A fenti érvelések azt a benyomást keltik, mintha a házasságot és a szövetséget megkötő uralkodók, valamint a Szentszék külön figyelmet fordítottak volna az alattvalók széles körű támogatására a megkötendő frigy esetében, ennek a tényezőnek a vizsgálatára a jövőbeli eljegyzéseknél nagyobb hangsúlyt kell tehát helyeznünk. Másrészről viszont, úgy tűnik, a tizenhatodik életévében járó,73 1198
