Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA tehát felnőtté, illetőleg teljeskorúvá érett nő önálló akaratát a számára kiválasztott személlyel kapcsolatban érvként tekintették legalábbis, ha egybecsengett az uralkodói akarattal, erre korábban aligha lehetett példa. Erzsébet teljeskorúvá válását és azt a tényt, hogy az uralkodói dinasztiák közötti frigyet korántsem tekintették csupán családon belüli ügynek, jól igazolja, hogy az Anjou-hercegnő 1370 márciusában maga állított ki Budán oklevelet, s mentette fel IV. Károlyt és fiát, Vencelt, valamint a Cseh Királyság valamennyi egyházi és világi fejedelmét, comesét, báróját, nemesét a házasság ügyében I. Lajosnak és Erzsébet anyakirálynénak tett esküje alól.74 74 CDH IX/4. 244-246. 75 II. Fülöp nagyapja II. Károly nápolyi király volt, aki egyúttal Erzsébetnek ükapja volt. 76 Pór Antal hívta fel a figyelmet arra, hogy V. Orbán pápa 1370. július 18-án kelt levelében tekinti először „politikai tényezőnek” Kotromanic Erzsébetet, amiből azt a következtetést vonta le, hogy „ifjabb Erzsébet királyné áldott állapotban volt”. Pór A.: István úr i. m. 205. és 3. jegyz. Valószínűbb azonban, hogy a királyné politikai súlyának növekedését sokkal inkább az utód világra hozatalának köszönhette, ami azt jelenti, hogy 1370 júliusában már megszületett Katalin, s a hír Avignonba is eljutott. 77 Az András herceg halálát megtorló nápolyi hadjáratok részleteiről legújabban lásd Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon IL I. (Nagy) Lajos és Mária uralma (1342-1395). Bp. 2019. 27-48. 1370 első harmadában a történések szemmel láthatóan felgyorsultak az Anjou-hercegnő körül. Egy hónappal azt követően, hogy V. Orbán pápa engedélyezte Vencel és Erzsébet jegyességének felbontását, 1370. január 8-án felmentést adott, hogy Erzsébetet nőül vegye Lajos 1367 évi szövetségesei közül az ekkor negyvenegy esztendős II. Fülöp tarantói herceg.75 Ezzel voltaképpen Anjou Erzsébet egy bő évtizedet felölelő mátkaság után végül olyan fejedelem oldalán kötött ki, akinek szerepe nemhogy az európai hatalmi politikában nem nevezhető meghatározónak, de a nápolyi trón megszerzésére is csekély eséllyel indulhatott, így a magyar király unokahúga és a címzetes konstantinápolyi császár frigye lényegében komolyabb dinasztikus tét nélküli eseménynek tekinthető. Ez pedig nem magyarázható mással, mint azzal, hogy Erzsébet helye a Magyar Királyság öröklési rendjében megrengett, a magyar uralkodó eddig gyermektelen házassága Kotromanic Erzsébettel ugyanis új szakaszába lépett. 1370 nyarán már minden bizonnyal számolhatunk azzal, hogy Lajos király felesége leánygyermeknek adott életet,76 ez pedig azt jelenti, hogy 1369 decemberében a magyar udvar annak tudatában kezdeményezte a pápánál Anjou Erzsébet és Luxemburgi Vencel jegyességének felbontását, hogy a királyné utódot hordott a szíve alatt. Fülöp egyike volt azon Anjou-hercegeknek, akiket a magyar király 1347- 1352 között András halála miatt Visegrádon fogva tartott,77 s mivel ez a magyarországi tartózkodása megelőzte Erzsébet születését, valószínűnek tekinthetjük, hogy első találkozása a magyar hercegnővel az 1367 évre tehető, amikor is Budán, Lajos oldalán — mint korábban említettük — szövetségre lépett a bajor hercegekkel. Fülöp egyébiránt családi állapotát tekintve özvegyen érkezett a 1199
