Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA kijelentését a négy héten belül bekövetkezendő egybekelést illetően. Esetlegesen arra, hogy Erzsébet, aki, mint láthattuk, az 1366. február végi eljegyzéskor még nem volt törvényes korú, eddigre betöltötte tizenkettedik életévét.64 1366. június 15-én a császár Bécsből levelet intézett Augsburg városához, amelyben tudatta, hogy Pozsony városába készül a magyar királynéval (mit der kuniginne von Ungern) tárgyalni, házasságkötést nem említ. Június végén egyébként Lajos király Erdélyben tartózkodott, így kizárható, hogy ő is részt vett az egyeztetésen.65 Azt sejthetjük, hogy a törvényes kort elért Erzsébetet az Anjou-udvar egyelőre visszatartotta a Vencellel kötendő házasságtól (talán éppen a fiú zsenge korára hivatkozva), mert a magyar felet komoly aggodalommal tölthette el Károlynak az elmúlt hónapokban megmutatkozó hatalompolitikája. 64 Ha a feltevésünk helytálló, Erzsébet születését 1354 februárja és júniusa közé tehetjük, eddig ezzel kapcsolatban a Pór Antal következtetése szerinti 1353 körüli időpont élt. Pór a Joseph Palacky Geschichte von Böhmen című munkájában szereplő Luxemburg-családfa nyomán fogalmazta meg, hogy Erzsébet az 1361 februárjában született Luxemburgi Vencelnél nyolc évvel „korosabb” volt. Pór A.: István úr i. m. 99. 65 A császár levele: AOkl. L. 483. sz. 66 CDH IX/4. 58. 67 1368. február 4-én Mainzban megerősítették az együttműködést. Rerum Boicarum scriptores. Nusquam antehac editi quibus vicinarum quoque gentium nec non Germaniae universae historiae ex monumentis genuinis historicis et diplomaticis plurimum illustrantur. Tomus II. Edidit Andreas Felix Oefelius. Augustae Vindelicorum 1763. (a továbbiakban: Rerum Boicarum) 187-188., 192. 68 Ezt erősítették meg 1369. szeptember 13-án Pozsonyban. Regesten der Pfalzgrafen am Rhein 1214- 1508. I. Hrsg. Adolf Koch - Eduard Winkelmann. Innsbruck 1894. 3744. sz., 3745. sz., 3845. sz. A császár befolyása alá került felső-bajor-Luxemburg-Habsburg szövetség ellenében Lajos a kiterjedtnek mondható Wittelsbach-család többi ágához közeledett, akikben határozott ellenérzést váltott ki a Brandenburgi Orgrófság Luxemburgoknak történő átjátszása. A magyar uralkodó 1367 októberében kancellárját, Vilmos pécsi püspököt bízta meg a bajor hercegekkel történő tárgyalások megkezdésével.66 Majd november 2-án Budán szövetségre lépett a Wittelsbachok landshuti ágával, vagyis idősebb István bajor herceggel és fiaival, ifjabb Istvánnal, a későbbi bajor-ingolstadti ág első hercegével és Frigyessel, a landshuti ág jövőbeni örökösével, valamint a Straubing-hollandi ág képviseletében Alberttel.67 Ugyanekkor a magyar uralkodó a rajnai választófejedelemséget kezén tartó Wittelsbach-ággal is szerződést írt alá, ennek jegyében a rajnai választófejedelemmel, I. Ruperttel, valamint ennek unokaöccsével, a későbbi II. Ruperttel és utóbbi fiával kötött egyezséget.68 A magyar király oldalán részt vettek a koalícióban itáliai unoka-nagybátyjai is, II. Fülöp tarantói herceg, címzetes konstantinápolyi császár, valamint II. Károly durazzói herceg. A szövetség célkeresztjében az Modenából a trieri érsekhez. Johannes Vones: Urban V. (1362 -1370). Kirchenreform zwischen Kardinalkollegium, Kurie und Klientel. Hiersemann 1998. 236.; A forrás kiadását a hibás keltezéssel lásd Johannes Nikolaus ab Hontheim: Historia Trevirensis diplomatica et pragmatica. Tomus II. Augustae Vindelicorum 1750. (a továbbiakban: Historia Trevirensis) 186-188. 1197
