Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
ÉRDEKHÁZASSÁGOK, KÉNYSZERMÁTKASÁGOK Luxemburgok prágai udvarába. I. Károly az együttműködést János király egyik húgának nőül vételével kívánta megerősíteni. Az ajánlat hallatán a cseh uralkodó nem is habozott lánytestvéreit Luxemburgból rögvest Königsaalba vitetni, ahol a magyar király megbízottjaira, Szécsényi Tamásra, unokatestvérére, Kacsics nembeli Simonra és egy István nevű tolmácsra hárult a nem kisebb feladat, mint kiválasztani Károly második hitvesét, a Magyar Királyság következő királynéját. A lányok szemrevételezésén Péter königsaali apát is részt vett, tőle tudjuk, hogy Luxemburgi Beatrix és nővére, Mária ekkor még nem töltötték be a tizennegyedik életévüket. A szerzetes a mustra legfőbb szempontjait sem hallgatja el, mint kiderül, a magyarországi követek a két grófnő arcvonásait, testalkatát és járását egyaránt szemügyre vették, majd az ifjabb mellett döntöttek. Ezt követően Beatrixet a Boldogságos Szűz oltára előtt, harangzúgás közepette eljegyezték {desponsatur) a távollevő magyar király követével.1 A követek a csehországi tárgyalások alkalmával bizonyosan házassági szerződést is aláírtak, amely rendszerint érintette a mennyasszony átadásának kérdését, illetve részletezte a leány kezével járó hozomány és az őt megillető hitbér nagyságát. Ezekről azonban Beatrix esetében hallgatnak forrásaink. Beszámolót kapunk ugyanakkor a dinasztikus házasságkötés előtt elengedhetetlen mustráról, amelyen — természetesen szigorúan az utódok sikeres fogantatását és világra hozatalát szem előtt tartva — a jövőbeli hitves fizikai adottságait és testi épségét tekintették meg. Ez utóbbiért, miként arról a későbbiekben még esik szó, a mátka átadásáig a szülői udvar vállalta a felelősséget olyannyira, hogy ha abban károsodás következett be, a másik fél a házasságkötésre tett esküje alól is jogi felmentést nyerhetett. Beatrix testi épségében azonban nem esett kár, már csak azért sem, mert átadása a szerződéskötést követően igen hamar megvalósult, forrásunk szerint a morva—magyar határon.2 Az esztendő novemberében már számolhatunk I. Károly és Beatrix egybekelésével.3 Házasságuk nem mondható hosszú életűnek, hiszen a királyné 1319 novemberében elhalálozott, s Károly nem is habozott újabb feleség után nézni, legalábbis erről árulkodik egy, a tiroli grófok számadáskönyvében fennmaradt bejegyzés, amely szerint 1319-ben a karintiai herceg udvarában Magyarországról házasság ügyében érkező követséget fogadtak. Károly fontolóra véve az utódlás 1 Die königsaaler Geschichtsquellen mit den Zusätzen und der Fortsetzung des Domherrn Franz von Prag. Hrsg. Johann Loserth. Wien 1875. (a továbbiakban: Die königsaaler Geschichtsquellen) 400.; Károly és Luxemburgi Beatrix házasságának előzményeihez lásd Skorka Renáta: Luxemburgtól Váradig. Beatrix magyar királyné története. In: Nagyvárad és Bihar az Árpád-kor végén. Tanulmányok Bihar ország történetéről III. Szerk. Zsoldos Attila. Nagyvárad 2016. 175-190.; Károly házasságkötéseiről lásd Csukovits Enikő: Az Anjouk Magyarországon. I. Károly és uralkodása (1301-1342). Bp. 2012. 109-113. 2 Nec longo post per nuntios solempnes regis Karoli haec tenella puella in metis Moraviae et Ungariae reverenter suscipitur - Die königsaaler Geschichtsquellen 400. 3 Skorka R.: Luxemburgtól Váradig i. m. 193. 1182
