Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Skorka Renáta: Érdekházasságok, kényszermátkaságok. A dinasztikus megállapodások politikai, gazdasági és jogi jellemzői a 14. századi Magyar Királyságban
SKORKA RENÁTA nyomasztó terhét, valószínűleg nem VI. Henrik karintiai herceg, tiroli gróf, rövid ideig - 1306-ban, majd 1307-1310 között - cseh király 1317-ben, illetve 1318-ban született lányainak egyikét szemelte ki magának nőül, hanem egy sokkal érettebb hercegnő kegyeit kereste, méghozzá a forrás szerint Erzsébet karintiai hercegnőét,4 akit alkalmasint nem azonosíthatunk mással, mint Henrik unokahúgával. 4 Nuntio de Ungaria missa pro matrimonia domine Elizabete ducisse Karinthiae - Bayerisches Hauptstaatsarchiv, Auswärtige Staaten, Literalien Tirol 11, fol. 11 Or. Köszönettel tartozom Péterfi Bencének, hogy a forrásról készült fényképet a rendelkezésemre bocsátotta. A bejegyzésre a figyelmet Otto Stolz munkája hívta fel {Otto Stolz: Der geschichtliche Inhalt der Tiroler Landesfürsten von 1288-1355. Innsbruck 1957. 35-36.). 5 A nagyszombati szövetség előzményeiről lásd Skorka Renáta: A csökkentett vám tarifájú út kialakulása I. Károly uralkodása alatt. Történelmi Szemle 55. (2013) 452-456. 6 Anna Jurtának, másként Gutának, Habsburg Rudolf lányának unokája volt, vagyis I. Károly magyar király anyja, Klemencia és Jutta édestestvérek voltak. Noha a várva várt örökösökkel Erzsébet karintiai hercegnő 1322 után Péter szicíliai uralkodót örvendeztette meg, a magyar király sem marad fiúutód vigasza nélkül. A szintén Erzsébet névre hallgató harmadik feleségétől, I. Ulászló lengyel király lányától 1324-ben megszületett ugyanis első fiúgyermeke, László. A fiú alig tölthette még be harmadik életévét, mikor apja külpolitikai terveiben szerepet kapott. Károly látva a Habsburg- és a bajor Wittelsbach-hercegek 1325 és 1326 között egyre erősödő közeledését egymáshoz, kellő elővigyázatosággal maga is szorosabbra fonta a szövetség szálait északi szomszédjával. Habsburg támadás esetére, védekezés céljából 1327 február 13-án Nagyszombatban együttműködést kötött a korábban említett Luxemburgi János cseh királlyal. A két uralkodó kölcsönösen megfogadta, hogy amennyiben a Habsburgok részéről támadás érné valamelyiküket, számíthatnak a másik támogatására, ha azonban kettejük közül intézne támadást valamelyik az osztrák tartományok ellen, a másik semleges marad.5 Ezt a kétoldalú kötelezettségvállalást erősítették meg Lászlónak és János nyolcéves, Anna nevű lányának jövőbeli házasságára vonatkozó szerződéssel, amelynek részletei az okiratban kétségkívül hangsúlyosabb szerepet kapnak, mint a politikai együttműködés elemei. Ennek keretében meghatározták, hogy mindkét fél mielőbb követeket küld Avignonba (ad ipsam sedem apostolicam nostros nuncios destinare)^ annak érdekében, hogy a Szentszéktől az egybekeléshez szükséges diszpenzációt megszerezzék; erre azért mutatkozott szükség, mert mindkét gyermek I. Rudolf római király dédunokája volt.6 Az előirányzott tervek szerint a pápai engedély megszerzését követően fél éven belül (infra sex menses) egy általuk meghatározott helyen a két gyermeket hivatalosan összeházasítják (matrimoniali federe). A felek számítottak arra is, hogy a szentszéki döntés elhúzódik, s XXII. János pápa a felmentést nem adja meg azonnal, ezért a két király háromesztendőnyi időtartamot kijelölve elhalasztotta a házasság megkötését, megfogadták azonban, hogy ez idő alatt is azon fáradoznak majd, hogy 1183
