Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csukovits Enikő: I. (Nagy) Lajos magyar király útja Nápolyba
I. (NAGY) LAJOS MAGYAR KIRÁLY ÚTJA NÁPOLYBA kezdve - a Pápai Államok területéhez tartoztak. Fekvésükön túl azonban politikájuk legalább annyira fontos, meghatározó elemét jelentette, hogy a guelf vagy a ghibellin koalíció sorait erősítették-e.35 Hogy a hovatartozást illetően eligazodni ne legyen egyszerű, sajátos geopolitikai érdekek miatt a pápai fennhatóság alatti területen is találni ghibellin, és császári fennhatóság alatt is akadt guelf város, egyesek pedig váltogatták az elkötelezettségüket. A felkeresett városok közül a ghibellinek táborát erősítette Verona, Modena, Forli vagy Foligno, és guelf volt Bologna, Rimini, illetve a Lajoshoz követséget küldő Firenze vagy Perugia. 35 A kérdés rövid áttekintését és egyúttal legfontosabb irodalmát lásd Giuliano Milani szócikkében: Ghibellini e guelfi in Italia. https://bit.ly/3jhPDaI (letöltés 2021. márc. 15.) 36 Maria Teresa Caciorgna: Forme della dominazione angioina in Italia: Gli ufficiali dell’Italia nord-oc cidentale nel Lazio. In: Gli Angió nell’Italia nord-occidentale (1259-1382). A cura di Rinaldo Gom ba. Milano 2006. 209-222.; Riccardo Rao: La domination angevine en Italie du Nord (XIIIe-XIVe siècle). Mémoire des Princes Angevins 8. (2011) 15-33.; Alessandro Barbero: L’Italia comunale e le dominazioni angioine. Un bilancio storiografico. In: I comuni di Jean-Claude Maire Vigueur. Percorsi storiografici. A cura di Maria Teresa Caciorgna - Sandro Carocci - Andrea Zorzi. Roma 2014. 9-31.; Pierluigi Terenzi: Gli Angiö in Italia centrale. Potere e relazioni politiche in Toscana e nelle terre della Chiesa (1263-1335). Roma 2019. 37 A kényúri hatalom kérdésének különböző aspektusainak áttekintéséhez elsősorban lásd Signorie cittadine nell’Italia comunale. A cura di Jean-Claude Maire Vigueur. (Italia comunale e signorile 1.) Roma 2013., különösen Jean-Claude Maire Vigueur: Comuni e signorie nelle province dello Stato della Chiesa. Uo. 105-172. Es volt még egy további fontos szempont, amelyről ez esetben nem volt tanácsos megfeledkezni: egyes itáliai városállamok felett a nápolyi Anjouk már a 13. század közepe óta fennhatóságot gyakoroltak. A dinasztiaalapító I. Károly először 1259-ben bukkant fel Eszak-Itáliában, amikor még csupán a Provence és Forcalquier grófja címet viselte, a Szicíliai Királyság meghódításával párhuzamosan azonban sorra további észak- és közép-itáliai városok fölé terjesztette ki a hatalmát. Ez a fennhatóság a 13. század végén átmenetileg meggyengült, Bölcs Róbert uralkodása idején azonban újra megerősödött, sőt — újabb városállamok (Genova, Pavia, Parma, Ferrara) csatlakozásával - még gyarapodott is az Anjouk befolyási övezete. Róbert uralma alá kerültek egyes toszkán városállamok, köztük Firenze, a pápa római szenátorrá és az ugyancsak pápai fennhatóság alatti Romagna grófjává is kinevezte, és egyben ő volt a guelf tábor kapitánya is - különösen ez utóbbi minőségben tett szert széleskörű elfogadottságra.36 Összességében tehát eltérő fennhatóság alá tartozó, különböző érdekszövetségekben részes, az Anjou-házhoz más-más módon viszonyuló városokon haladt keresztül a magyar király — a városokat irányító családok gyakran változó politikáját inkább ne is említsük —,37 ezek a városok azonban két kivételtől eltekintve hasonló módon fogadták. Ennek a szinte egyöntetűen barátságos fogadtatásnak a magyarázatát szeretném a következőkben meglelni. 1176
