Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csukovits Enikő: I. (Nagy) Lajos magyar király útja Nápolyba
CSUKOVITS ENIKŐ mértékben meg tudták volna nehezíteni azok, akik vendégként fogadták, ismét csak IV. Károly példája mutatja a legszemléletesebben. Károly tizenhat évesen, még őrgrófként apja, János cseh király hívására érkezett Eszak-Itáliába, ahol kis híján véget is ért földi pályafutása. 1331 húsvétján ugyanis Paviában Károly kíséretét megmérgezték. Az ifjú őrgróf csak azért maradt életben, mert áldozás előtt nem akart enni, udvarmestere és több embere azonban belehalt a merényletbe. A Károly és atyja ellen titkos szövetségre lépő kény urak közt a méregkeverőt megbízó milánói Azzo Visconti mellett ott volt a Lajost 1347-ben lelkesen fogadó Mastino Della Scala éppúgy, mint Obizzo d’Este vagy a Gonzagák egyik képviselője, akik, ha a sikertelen merénylettel nem is, véres katonai akciókkal sikeresen kiszorították a Luxemburgokat Eszak-Itáliából.32 Egy generációval később, IV. Károly fia, Luxemburgi Zsigmond magyar és német király - legalábbis hűséges krónikása, Eberhard Windecke tudósítása szerint - ugyancsak a szerencsének köszönhette, hogy az ételébe szánt velencei méreggel Lombardiában nem sikerült megölni.33 Amikor pedig élete utolsó évtizedében Rómába indult, hogy fejére kerüljön a német—római császárok koronája, másfél évébe került, hogy megtegye a Milánó-Róma közti 600 kilométeres távolságot. A haladásban részben az időjárás, részben saját betegsége késleltette, de főként a Velencével fennálló konfliktusa jelentett komoly akadályt, amelynek következtében több mint kilenc hónapot vesztegelt Sienában.34 Lajos diplomatái. In: Az Anjou-kor hatalmi elitje. Szerk. Csukovits Enikő. (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések) Bp. 2020. 275-290. 32 A történtekről Károly önéletrajzában számolt be részletesen. Karoli IV imperatoris Romanorum Vita ab eo ipso conscripta et Hystoria Novade Sancto Wenceslao Martyre. Autobiography of Emperor Charles IV and his Legend of St. Wenceslas. Eds. Balázs Nagy - Frank Schaer. (Central European Medieval Text) Bp.-NewYork 2001. 36. skk. 33 Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról. Ford., s. a. r., bev. Skorka Renáta. (História könyvtár. Elbeszélő források 1.) Bp. 2008. 51. 34 Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. Zsigmond király római kísérete. In: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Szerk. Uő. Bp. 1998. 11-35.; a koronázásról és az odavezető útról E. Kovács Péter írt több tanulmány, lásd például E. Kovács Péter: „K szent koronára! Ez kedvemre telik.” Zsigmond csá szár Luccában. Századok 141. (2007) 353-364.; Uő: Zsigmond császár Gubbióban. Aetas 23. (2008) 1. sz. 57-63.; Uő: Ceremónia és politika. Zsigmond bevonulásai Itáliában 1431-1433. Történelmi Szemle 55. (2013) 351-379.; Uő: Zsigmond császár megkoronázása Rómában. Bp. 2020. Lajos királyt azonban 1347-ben nem akadályozták itáliai utazásában, sőt vendéglátói nem csupán megvendégelték, de közülük többen még katonákat is biztosítottak a hadjáratához. Vajon mi indította őket arra, hogy támogassák a magyar királyt a nápolyi rokonok, elsősorban a „férjgyilkos” Johanna királynő ellen készülő fellépésében? Annak, aki el akart igazodni az itáliai városok és uraik közt feszülő kapcsolati hálózatok szövevényében, alapos felkészülésre volt szüksége. Az útba eső városok részben a Német—római Császárság, részben — Bolognától 1175
