Századok – 2021

2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében

ZÁRA 1345-1346. ÉVI VELENCEI OSTROMA A NARRATÍV KÚTFŐK TÜKRÉBEN

adománylevél tudósít arról, hogy a királyi donációban részesülő személy Lajos dalmáciai hadjárata során szerzett a maga számára érdemeket.121

Bár a ránk maradt diplomák javarészt a sticatum alatt vívott ütközet ádáz mivoltát és a magyarok hősiességét látszanak tehát bizonyítani, említhetünk egy dokumentumot, amely jelezheti, hogy a magyarok árulásának lehetőségét mégsem vethetjük el teljesen. Már Baumgarten

Ferenc

felhívta a figyelmet arra, hogy egy Anjou-kori formuláskönyvben - Uzsai János Ars notariá^^n - szerepel egy oklevél, amely szerint egy comes

azzal

vívta ki egy másik nemes haragját, hogy őt megvádolta: miután társaival pénzt fogadott el a velenceiektől, kevésbé aktívan vett részt a sti

catum ostromában.

122

A párbajformula datálatlan, ám mivel említi Nagymartoni Pál országbírót, keletkezését egyértelműen 1349 nyara elé helyezhetjük.123

Bár Baumgarten feltételezi,

hogy a szóban forgó események után csaknem két évtizeddel működő Névtelen Minorita azoktól a záraiaktól kölcsönözhette a magyarok megvesztegetésének - szerinte hamis - hagyományát, akik a város megadását követően Lajos udvarában kerestek menedéket,124

forrásunk véleményem szerint rávilágít arra, hogy a sereg egy részének hitszegése mint a vereség lehetséges magyarázata rögtön a katonai kudarc másnapján, a záraiaktól függetlenül szóbeszéd tárgya lehetett a magyarok körében.

121 Baumgarten

E:

Forrástanulmányok i. m. 112-113.; Csukovits E.: Az Anjouk Magyarországon II. i. m. 62. A hadjárattal összefüggésbe hozható okleveleket lásd Wertner M.: Nagy Lajos király hadjáratai i. m. 75-78.

122 Formulae

solennes

styli

in

cancellaria, curiaque

regum, foris minoribus, ac locis credibilibus, authenticisque regni Hungáriáé

olim

usitati I-II. Ed.

Martinus Georgius Kovachich. Pesthini

1799. I. 9.;

Baumgarten

E: Forrástanulmányok

i.

m. 116-117.; Csukovits E.: Az

Anjouk Magyarországon IL i.

m. 62.

123 Bonis

György:

Uzsai

János

Ars Notariája. Filológiai Közlöny 7.

(1961) 3-4. sz. 229-260., külö

nösen: 248.

Lásd

továbbá Engel

Pál:

Magyarország világi archontológiája 1301-1437. I

—II.

(História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Bp. 1996. I. 7.

124 Baumgarten

E:

Forrástanulmányok i. m. 118.

125 Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos i. m. 917. Vö. Baumgarten

E:

Forrástanulmányok i. m. 114., 117.

126 Caroldo, G.

G.:

Istorie

Venetiene

i.

m. III.

21.

Hogyan egyeztethetjük tehát össze az egymásnak ellentmondó kútfők tanúságát? A kérdés megválaszolásához először is visszakanyarodhatunk Caroldo fentebb már idézett krónikájához, amelynek bizonyos részleteit Domanovszky — Baumgartennel ellentétben — éppen az árulás bizonyítékaként hozta fel.125

A 16. századi forrás arról számol be, hogy a július 1-jei velencei győzelmet követően — tehát már a sticatum alatt zajlott, a kései elbeszélés szerint is véres ütközet után - a dózse arra ad felhatalmazást a tanácsnak, hogy a magyar királynak 100 ezer, a báróknak pedig 20 ezer forintot ígérjen Záráért, illetve a dalmáciai területekért.126

A Caroldónál fenntartott beszámoló ezen a ponton ismételten 1162