Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
CSÁKÓ JUDIT nem képvisel önálló hagyományt. A krónika forrását könnyűszerrel azonosíthatjuk: a szöveg a velencei tanács július 4-én kelt határozatából merít.127 A köztársaság egyéb iratai tanúsítják, hogy Velence már jóval a diadalt megelőzően komoly összegekkel kísérelte meg rávenni Lajost — a király előkelőit és szövetségeseit is megkörnyékezve —, hogy mondjon le Záráról. (Láthattuk fentebb, hogy a tárgyalások - vagy az azokra tett kísérletek - az Obsidió^n vagy Villaninál is szerepelnek.) A kérdéses év tavaszán, amikor a Maggior Consiglio még úgy vélte, Lajos nem Zára felmentésére, hanem Apuliába készül, azzal bízta meg követeit, ígérjenek 40 ezer dukátot a királynak arra az esetre, ha lemond az ostromlott város feletti minden jogáról.128 A köztársaság a Zárai Névtelennél árulóként szereplő bosnyák bánnal ugyancsak folyamatos kapcsolatban állt: április 8-án arra utasította delegáltjait, 100 dukát értékig jövőbeni szolgálataiért is ajándékozzák meg Kotromanics Istvánt.129 Amikor a magyar hadak végül mégis megérkeztek Dalmáciába, Velence igyekezett elkerülni a fegyveres összecsapást. Június 19-én találkozunk az információval, miszerint a városállam nem csupán a királynak kínál a korábban ígértnél is magasabb összeget (100 ezer dukátot): a ránk maradt dokumentum értelmében a bosnyák bán és a bárók markát ugyancsak jelentős summa, 20 ezer dukát ütné a tárgyalások elősegítéséért cserébe.130 127 Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. Acta extera Andegavensia I —III. Szerk. Wenzel Gusztáv. (Monumenta Hungáriáé historica. Acta extera) Bp. 1874-1876. (a továbbbiakban: ADE) IL 164. sz.; Anjou-kori oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensium illustran tia. Szerk. Almási Tibor et al. Bp.-Szeged 1990—. (a továbbiakban: AOkl.) XXX. 499. sz. - Domanovszky egy június 19-ei, ugyancsak a magyarokkal folytatott tárgyalásokról szóló határozatot idéz, lásd Domanovszky S. - Vértesy J.: Nagy Lajos i. m. 917. 5. jegyz. 128 1346. márc. 24.: Listine o odnosajih izmedju juznoga slavenstva i Mletacke Republike. (Monu menta spectantia historiam Slavorum meridionalium) II. Ed. Sime Ljubic. Zagreb 1870. (a továbbiak ban: Ljubic) 329-330.; ADE IL 143. sz.; AOkl. XXX. 221. sz. 129 Ljubic IL 333.; ADE IL 148. sz.; AOkl. XXX. 280. sz. 130 Ljubic IL 360-361.; ADE IL 164. sz.; AOkl. XXX. 461. sz. 131 1346. júl. 4.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. Diplomaticki zbornik kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije I —XVIII. Ed. Marko Kostrencic — Tadija Smiciklas. Az Obsidio úgy tartja, Lajos mindennemű diplomáciai érintkezést elutasított Velencével, és nem fogadta a köztársaság követeit. Villani beszámolója már megengedi, hogy folyhattak megbeszélések a király és a velenceiek között; a párbeszéd azonban a firenzei történetíró tudomása szerint nem vezetett eredményre. A Maggior Consiglio határozatai nyomán azonban aligha férhet kétség ahhoz, hogy Szent Márk városa az uralkodó mellett a bárókat is megkörnyékezte, hogy mihamarabb célt érhessen. Mivel számos forrásunk van, amely beszámol a véres csatáról - Miklós szlavón bán csaknem rögtön az ütközetet követően állítja oklevelében, hogy Myke fia Miklós körösi várjobbágy a sticatum ostroma során nyíltól szerzett sebet -,131 aligha hihetjük, hogy az ellenfél vesztegetési kísérlete oly 1163
