Századok – 2021
2021 / 6. szám - HÁZASSÁGPOLITIKA, HONOR, HADJÁRATOK – TANULMÁNYOK AZ ANJOU-KORRÓL - Csákó Judit: Zára 1345–1346. évi velencei ostroma a narratív kútfők tükrében
CSÁKÓ JUDIT A fentebb említett forrásokról megállapíthatjuk: azok között nem szükséges semmiféle filológiai kapcsolatot feltételeznünk. A tézist mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az azonos hagyományhoz kapcsolható összesen öt elbeszélés előadása - ahogyan arra egyébként Baumgarten is felhívta a figyelmet - több ponton is eltér egymástól. A beszámolók közös vonása, hogy kategorikusan elutasítják, miszerint a velenceieknek magát az uralkodót is sikerült volna megvesztegetniük. Az olasz, dalmáciai és magyar szerzők egyaránt a bárókat vádolják összeesküvéssel. Míg a Névtelen Minorita vagy Marco Battagli nem nevezik meg, hogy a sereg mely része bizonyult árulónak - Giustinani az uralkodó tanácsosairól beszél -, addig a Zárai Névtelennél már nagyon is konkrét gyanúsítottakkal találkozunk. A szöveg ugyanis nem csupán Kotromanics István bosnyák bánt jelöli meg felelősként, hanem a magyar elit egyik tagját, Lackfi vajdát is. Ami az események lefolyását illeti: a Giustinani-féle krónika és Battagli rendkívül szűkszavú közléseiből valójában az sem derül ki, hogy a magyarokat a velencei arany győzte volna meg arról, hogy helyezkedjenek szembe uralkodójuk akaratával. Az események magyar és zárai krónikái részletesebbeknek bizonyulnak, és lényegében egybehangzóan állítják: Lajosnak tétlenül kellett szemlélnie, hogy a július 1-jei ütközet során a velenceiektől megvesztegetett hadai nem szálltak szembe az ellenféllel. Ezektől a híradásoktól némiképpen különbözik Villani tudósítása, amely nem tér ki a sticatum ostromára. A firenzei szerző az Obsidio Jadrensish^r hasonlóan elmondja, hogy a velenceiek követei többször is megkíséreltek tárgyalni Lajossal, ám próbálkozásaik — mivel a király a város feladására nem volt hajlandó — nem vezettek eredményre. Az olasz krónika mit sem tud ugyanakkor arról, hogy a bárók a harcba szállást megtagadták volna. Villani szerint a velenceiek pénzének hatására az előkelők rábeszélésükkel győzték meg Lajost, hogy vonuljon el Zára alól. Az egymástól egyes momentumaikban különböző, ám az árulás tényét mégis egybehangzóan állító források nyomán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyarok megvesztegetésének - mint a kudarc okának - legalábbis szóbeszéd tárgyát kellett képeznie. Lehetséges-e azonban, hogy a vádat esetleg csupán a tragikus eseményekre magyarázatot kereső záraiak invenciójának kell tekintenünk? A július 1-jei vereség, majd a magyarok gyors távozása a hadszíntérről egyértelműen azt jelentette a dalmáciai város számára, hogy előbb-utóbb alulmarad Velencével szemben. A bűnbakkeresés nem állhatott távol a kétségbeesett helyzetben lévő ostromlottaktól, s az Obsidio névtelen szerzőjéről is feltételezhetjük, hogy — mivel a királyt semmiképpen sem kívánta negatív színben feltüntetni — hitelt adott a bárók velenceiek által történt megvesztegetéséről alighanem közszájon forgó híreszteléseknek, és a sticatum alatt elszenvedett kudarcot a hűtlen főemberek tétlenségének, a csatától való távolmaradásának tudta be. 1159
