Századok – 2021
2021 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Jeszenszky Géza: Lost Prestige. Hungary’s Changing Image in Britain, 1894–1918 (Szeghő Patrik)
TÖRTÉNETI IRODALOM alista államszerkezet és abban Magyarország kiegyensúlyozó szerepe tökéletesen illeszkedett a brit nagyhatalmi érdekekhez, kétségkívül találók. Az ország külpolitikai szerepének felértékelődése a kontinentális erőegyensúly fenntartásában óriási presztízsnövekedéssel járt Nagy-Britanniában, Magyarország pedig csakhamar Közép- és Kelet- Európa liberális mintaállamává lépett elő a britek elképzelésében. A történész helyesen érzékelteti, hogy a megnövekedett hírnév elvárásokkal is párosult az Egyesült Királyság részéről. Az ország ettől kezdve - a századfordulón fokozódó német kihívás okán - a Foreign Office állandó s lassan szélesedő látókörébe került, Magyarország megítélése pedig a továbbiakban attól függött, hogy a tőle „elvárt” kiegyensúlyozó szerepet a dualista állam keretében mennyire volt képes betölteni. Emiatt kerültek Magyarország politikai és társadalmi viszonyai az évszázados érdektelenség után a szigetország horizontjába. Ez az érdeklődés - ahogy arra a szerző helyénvalóan rámutat - a század alkonyának politikai válság- és botrányhelyzetei alatt fokozódott, kiváltképp azért, mert meg lehetett győződni arról, hogy Magyarország valóban képes-e betölteni a rá szabott szerepet. Jeszenszky kiválóan tapint rá, hogy az újkeletű információigény nem korlátozódott a brit politikai vezetés szűk körére, hanem a sajtó berkeit is elérte. A 20. század kezdete a brit tömegsajtó és a sajtómágnások hajnala volt, amikor az egyes sajtótermékek már számottevő véleményformáló szereppel bírtak, s esetenként a közvélemény is politikaformáló tényezővé vált. A tájékozódás formális diplomáciai csatornái mellé - a karrierdiplomaták zárt kasztjának fenntartásai ellenére - hatékonyságban és hasznosságban is felemelkedtek az informális háttérdiplomácia körei a brit tudósítók, útirajzírók, a tudományos közeg képviselői képében, és elsősorban olyan országokat illetően, amelyek korábban a saját érdekek hiánya miatt addig tartósan az érdeklődés körén kívül estek Britanniában. A Magyarországgal kapcsolatos tájékozatlanság és ismerethiány felszámolásában kulcsszerep jutott Henry Wickham Steednek és Robert William Seton-Watsonnak, két bécsi brit tudósítónak. A magyarországi kormányzati válság idején (1905-1906) már mindketten a Habsburg Birodalom területén tartózkodtak, így az események fő ismertetőivé és értelmezőivé léptek elő. A kezdeti hatalmas brit rokonszenv és a későbbi trianoni országvesztés ellentmondásait vizsgálva Jeszenszky kitűnően rávilágít, hogy a két befolyásos brit szerző — a patologikusán németellenes, liberális imperialista újságíró, Steed, valamint a liberális idealista történész-publicista, Seton-Watson — publicisztikai ténykedése és véleményeik térnyerése miként bizonyult meghatározónak az ország és a dinasztia megítélésével kapcsolatban. A kezdeti magyarbarátságot elhagyva a széles kapcsolatokat kiépítő és jól tájékozott két brit előbb a magyar politikai elit árgus kritikusaivá, majd az első világháború kitörésével a Habsburg Birodalom teljes felbomlasztásán munkálkodó, kérlelhetetlen fegyvertársakká váltak. Jeszenszky helyénvalóan kapcsolja a szigetországbéli pozitív Magyarország-kép első megrendülését a Habsburg-dinasztia és a Függetlenségi Párt köré tömörülő győztes választási koalíció közötti politikai konfliktusból kibontakozó, elhúzódó kormányzati válsághoz. Az erőegyensúly és a birodalom stabilitásának kérdése ekkor Közép-Európára irányította London figyelmét. A Steed, majd Seton-Watson részéről megfogalmazott építőjellegű, gyakorlatias „baráti” tanácsokkal, kritikákkal szemben a koalíció prominensei éles hangú, vádló válaszcikkekben keltek ki. A felesleges sajtópolémia nemcsak rossz hírét keltette a politikai vezetésnek - közvetlenül aláásva egy későbbi brit-magyar szövetség lehetőségét -, de elsősorban a történész Seton-Watsont a zsurnalizmus keretein túlmutató kutakodásra is ösztönözte. A brit külpolitikai prioritások és civilizációs értékek híveként bemutatott skót történész kezdetben a részlehajlást és az egyoldalúságot mellőzve, „jobbító” szándékkal jelentette meg vitairatokban, könyvekben javaslatait Magyarország, majd az egész dunai monarchia megreformálására. Steed és Seton-Watson híradásai arról tanúskodtak, hogy a nemzetiségi kérdés, valamint a vezetői szándék hiánya a politikai és társadalmi reformokat illetően veszélyeztette a Habsburg Birodalom integritását, az erőegyensúlyt. Jeszenszky következtetései a brit Magyarország-kép gyökeres átalakulásáról helytállók. 1119
