Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
ALI S PÁN VÁLASZTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI MAGYARORSZÁGON felében).34 Mindebből adódóan kétségtelenül nehéz lett volna olyan megoldást találni, amely az uralkodó és az egyes rendek számára egyaránt elfogadhatónak tűnhetett. Noha az alispánválasztást nem sikerült 1486-ban elérni, a megyei nemesség számára óriási előrelépés volt annak kimondása, hogy az ispán csak helyi nemest nevezhetett ki alispánnak.35 Ez a korlátozás kompromisszumként nyilván még elfogadható lehetett az ispáni tisztségek zömét kezükben tartó főpapok és bárók számára is. Az 1487. évi pozsonyi és az 1488. évi barsi alispánválasztás tanúsága szerint ugyanakkor az udvar nem volt elutasító a nemesség ezen igényével szemben, de azt látszólag egyéni elbíráláshoz - nevezetesen az illetékes ispán és a király beleegyezéséhez - kötötte. 34 Jóllehet Borsvai Benedek budai várnagy, királyi jogügyigazgató 1487-1489 között adatolt egyedülálló pesti alispánságának kezdő időpontját és a tisztség létrejöttének okát nem ismerjük (valamikor 1484-et követően és 1487 előtt került tisztségbe, lásd Tringli István: Pest megye a késő középkorban. In: Pest Megye Monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig. Torma István közreműködésével szerk. Zsoldos Attila. Bp. 2001. 159-162.), egyáltalán nem zárható ki, hogy kinevezésére azon az 1486. évi országgyűlésen vagy nem sokkal azt követően került sor, amely bizonyosan tárgyalta az alispáni tisztséggel kapcsolatos nemesi igényeket. 35 Ennek újszerűségét hangsúlyozza: Holub J: A főispán i. m. 206.; Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. (Tudomány - Egyetem) Bp. 2003. 73. A cikkelyt a rendek kívánságához kötötte: Uő: Megyék i. m. 515. 36 Az ispán nevének feltüntetése természetesen már a megelőző időkben is elő-előfordult az ország több megyéjében. Pl. Sáros megyében Szapolyai Imre ispánsága idején (1461-1483): Arch. II. 202. 6. jegyz. 37 „Nos, Mathias de Pethenyehaza vicecomes egregii Blasii de Raska provisoris curie castri Budensis ac duodecim iurati iuxta formam generalis novi decreti et quatuor iudices nobilium comitatus de Zabolch.” DL 95124., regesztája: C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei II. (1387-1526) (Jósa András Múzeum Kiadványai 53.) Bp.-Nyíregyháza 2002. (a továbbiakban: Szabolcs II.) 183., 666. sz. Vö. Arch. II. 245. * * * A nagy dekrétum kibocsátása utáni években még egy érdekes változás vonja magára figyelmünket, elsőként Szabolcs megyében. 1486-tól — de csak 1487 első napjaitól adatolhatóan — új alispán tűnik fel a megye élén Petneházi Mátyás személyében. Működésével egyidőben ráadásul a megyei hatóság okleveleinek élén új formula is megjelenik, amely aztán évtizedeken át meg is marad a helyi gyakorlatban. Míg addig a megyei kiadványokat az „XY alispán és a négy szolgabíró” intitulatiovA kezdték, ekkortól rendszeressé válik az alispán esetében annak feltüntetése, hogy kinek — azaz mely ispánnak — a tisztségviselőjéről van szó.36 Az első 1487 évi iratban a kibocsátók már így nevezik meg magukat: „Mi, Petneházi Mátyás, Ráskai Balázs budai udvarbíró Szabolcs megyei alispánja, az új általános dekrétum szerint (megválasztott) tizenkét esküdt és a négy szolgabíró”.37 Petneházi esetében tehát különösképpen nem kell gondolkodnunk azon, kinek 108
