Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
NEUMANN TIBOR az alispánja volt i486 és 1490 között. Igen ám, de ugyanő kis kihagyás után 1493-1494-ben Ecsedi Bátori András, 1495-1497-ben Drágfi Bertalan ispánok helyettesének mondta magát.38 Vajon egy olyan nemesről van szó, aki minden ispánnal megtalálta a közös hangot, szolgálatukba is állt és könnyedén elérte, hogy mindnyájan őt nevezzék ki az alispánságra?39 Vagy inkább a megye nemességének bizalmát élvező, választott tisztségviselőre kell gondolnunk, aki az ispán személyétől többé-kevésbé függetlenül irányította a megyei törvényszék munkáját? 38 Arch. IL 245. 39 A jelenséget említi mint a familiari tás válságára hozott példát: Kubinyi András: A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén. Discussiones Neogradienses 1. Salgótarján 1984. 13., 21-22. 68. jegyz. 40 1482: DF 214983., DF 271206., 1485: DL 56189. 41 Horváth Richárd - Neumann Tibor: Ecsedi Bátori István. Egy katonabáró működése 1458-1493 (Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések). Bp. 2012. 132-135.; Neumann Tibor: Drágfi Bertalan politikai szerepe II. Ulászló király idején. In: A Szilágyság és a Wesselényi család (14-17. sz.). Szerk. Hegyi Géza - W. Kovács András. Kolozsvár 2012. 217-219. Bármennyire is az előbbi lehetőség kizárólagosságára utal az új formula bevezetése és annak szó szerinti értelmezése, több érv mégis ellene szól. Petneházi nem tekinthető Ráskai Balázs bizalmas emberének, hiszen első szabolcsi alispánsága előtt Nagylucsei Orbán püspök, kincstartó szolgálatában állt, legalábbis 1482— 1485 között bizonyosan.40 Másfelől az 1490-es évek elején az egymással közeli rokonságban álló Bátoriak és Drágfiak között az országos politikában is nagy port kavaró viszálykodás támadt,41 így nehezen hihető, hogy Drágfi Bertalan erdélyi vajda megtartotta volna pozíciójában ellensége familiárisát. De akkor miként értelmezzük ezt az új, félreérthetetlenül fogalmazó formulát? Emlékezzünk vissza, 1488-ban Fodor István prépost úgy fogalmazott, hogy nagybátyja, a kincstartó kizárólag az „ispáni címet” (nomen comitis) kívánja megtartani magának, mikor beleegyezett abba, hogy Bars megye tőle független alispánt válasszon. Ez a valóságban nem jelentett mást, mint hogy az ispán - korábban familiárisa útján gyakorolt szerepét is hátrahagyva — immár teljesen kivonult a megyei törvényszék mindennapi életéből, átengedve azt az alispánnak, ám fenntartotta magának az ispáni tisztségből eredően őt megillető jogokat. Vajon Szabolcs megyében nem éppen arról van szó, hogy Ráskai, illetve utódai ugyancsak engedélyezték az alispánválasztást, de azt megkövetelték, hogy az így választott alispánok, ha nem familiárisaik voltak, hűségesküt tegyenek nekik, és „ispáni címüket” jelenítsék meg a kiadványaikban? Arról persze nincs szó, hogy paradox módon a kapcsolat meglétét kiemelő új formula éppen az ispán és az alispán közötti kapocs meglazulását kívánta volna ellensúlyozni. A szomszédos Bereg megyében ugyanis Ráskai ispánsága alatt — adatolhatóan csak két 1490. évi kiadványban - szintén megjelenik az ispán nevét 109
