Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Közigazgatási határok és nemzetiségpolitika Magyarországon az 1850-es években
DEÁK ÁGNES Boreo lovag altábornagy, a kassai katonai kerület parancsnoka fogalmazott a szepesi városok kerülete kapcsán — „egész országoknak, rendeknek és testületeknek kellett ugyanúgy évszázadok óta fennálló és privilégiumlevelekben megerősített előjogaikat letenni a haza oltárára a közjó érdekében”.29 Politikai ellenérveket akceptálni kizárólag a lojális jász-kun kerület (és szintén a rendíthetetlen lojalitásukra hivatkozva az erdélyi szászok) esetében láttak csak indokoltnak a döntéshozók. 29 Péchy Imre Szepes kerületi főbiztos jelentése Geringerhez. Lőcse, 1849. nov. 18. (német nyelvű) MNL OL D 55 1849:5133.; Bordolo átirata Geringerhez. Kassa, 1850. febr. 28. (német nyelvű) Uo. 1850:3781. 30 Geringer jelentésfogalmazványai Bachhoz. Pest, 1850. márc. 20., márc. 28. („sürgős” jelzéssel), ápr. 6. MNL OL D 55 1850:4099., 1850:5661., 1850:6261. 31 Aktafeljegyzés. Pest, 1850. márc. 28. MNL OL D 55 1850:4099. 32 „Pest, april 18.” Belföld c. rovat. Magyar Hírlap 1850. 132. sz. április 19. 33 Vö. Deák A.: „Nemzeti egyenjogúsítás” i. m. 104. Geringer 1850. március végén és április elején jelentette Bachnak a befutott és véleményezett átszervezési javaslatokat, a maga részéről pedig határozottan állást foglalt a nemzeti csoportok elkülönítése mellett.30 Ezzel egyidejűleg utasítást adott a kormányzat által támogatott Magyar Hírlapin az átszervezések motívumait népszerűsítő cikk megjelentetésére, amihez a híranyagot a szerkesztő, Szilágyi Ferenc számára Geringer hivatala szállította.31 E közleményben is kiemelt szerep jutott a „különféle nemzetiségek elkülönítése” szándékának és az alkotmányos viszonyokra való felkészülésnek: „annál nagyobb fontosságot tulajdoníthatni [a nemzetiségek elkülönítésének], minthogy a nemzeti egyenjogúság Magyarországon csak igy lehetend valósággá, a nélkül hogy a legsajnosabb súrlódásokra szolgáltasson ürügyet a különféle és - legalább egy részt - nem minden külső befolyás nélkül egymás ellen fölzaklatott nemzetiségek közt. Az alkotmányos formák életbeléptével, jelesleg a járásbeli, megyei és országos képviselet megválasztásánál annál nagyobb bizonyossággal és annál aggasztóbb modorban jelentkeznének ezen súrlódások, minthogy az egy és ugyanazon igazgatási körben meghagyott jelentékenyebb kisebbségek, ez alkalommal önfentartási harczot kezdenének, melynek az általán uralkodó lázas nemzeti féltékenység mellett, szenvedélyes, a közigazgatás menetét akadályozó és csak a rend elleneinek kedvező tusává kellene fajulnia.”32 A közlemény nyilvánosságra hozta a fent említett ambiciózus átszervezési terveket, aminek nyomán a magyarországi sajtó is foglalkozott azokkal.33 1850 tavaszán-nyarán azonban mintha megakadt volna az átszervező lendület és lelkesedés. Egyrészt néhány felmerült átszervezés ellen tiltakozó irat futott be Geringerhez (román tisztviselők és ügyvédek tiltakoztak Arad megye kettéosztása ellen; Mihályi Gábor [Gavril Mihalyi] és Mán József [Iosif Man] 1065
