Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
NEUMANN TIBOR Mindazonáltal nem lehet véletlen, hogy az alispánválasztással kapcsolatba hozható fenti források a nagy dekrétum kibocsátása utáni évekből valók, illetve hogy a nemesség választás iránti igénye éppen ekkoriban merült fel. Ügy vélem, ez összefüggésben állhat az i486, évi országgyűlésen megjelent nemesi küldöttek követeléseivel, amelyekre — források híján — kizárólag a törvénykönyv szövegéből következtethetünk.30 Ha a cikkelyeket az utólag eléhelyezett, erősen propagandisztikus, ámde mesterien megkomponált előszó nélkül vizsgáljuk, előttünk áll a nyers valóság: az i486, eleji országgyűlésen, amelyen a király csaknem egy év után nádort is választatott Szapolyai Imre személyében,31 a nemesség - kihasználva a lehetőséget, hogy az évek óta Ausztriában hadakozó, Bécsújhely ostromára készülő királynak pénzre és nyugodt hátországra van szüksége — sikerrel érte el, hogy a király törvénybe foglalja azokat az általuk kért intézkedéseket, amelyek alkalmasnak látszottak mindennapi életük jogbiztonsága és a közrend fenntartása szempontjából. Közismert, hogy a cikkelyek jelentős része a megye jogait és autonómiáját bővítette,32 és végigvonul rajta az az igény, hogy a visszaélések elkerülése érdekében a megyei hatóság minden tagja tekintélyesebb helyi nemes legyen.33 Nem lenne meglepő tehát, noha ez forrásokkal egyelőre nem támasztható alá, hogy az i486, évi országgyűlésen a nemesség szerette volna elérni az alispánválasztás engedélyeztetését, hogy ezáltal a megyei hatóság legfontosabb tisztsége is - a szolgabíráké és esküdteké mellett - a többség bizalmát élvező nemes(ek) kezébe kerülhessen. 30 Decreta i. m. 260-310., vö. Decreta regni mediaevalis Hungáriáé Tomus III. 1458-1490. Critice recensuerunt et Anglice reddiderunt János M. Bak, Leslie S. Domonkos et Paul B. Harvey, Jr. Kathleen E. Garay adiuvante. Los Angeles 1996. 41-69. 31 C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342- 1562). Akadémiai doktori disszertáció. 2016. 67-70. 32 Kubinyi András: Mátyás király. (Tudomány - Egyetem) Bp. 2001. 101-102. 33 Vö. Sáros megye szolgabíráinak az esetével: Kádas István: A megye emberei. A szolgabírói hivatal és viselői Eszakkelet-Magyarországon (1329-1545). (Magyar Történelmi Emlékek, Értekezések) Bp. 2020. 210-211., 215-221. Ez a célkitűzés azonban megvalósíthatatlan volt, és nemcsak az ispánok nyilvánvaló ellenérdekeltsége miatt, hanem azért is, mert a megyésispáni tisztség sem volt egységes intézmény, a megelőző évszázadokban több típusa is kialakult: egyes megyékben egy - olykor magánkézen lévő - vár birtoklásához (például Pozsony), máshol egy főpapi méltósághoz vagy bárói tisztséghez kötődött, és csak a megyék egy részénél volt nyílt kérdés, kit nevez ki élére „üresedés” esetén az uralkodó (ilyen volt Bars). Az előbbi típusoknál gyakran az alispánság is a szokás alapján egy várnagysághoz kötődött. A sokszínűségre a legjobb példát alighanem a főváros körül fekvő két megye, Pilis és Pest szolgáltatta, amelyeknek még ispánja és alispánja sem volt (csak az utóbbinak alispánja éppen az 1480-as évek második 107
