Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Közigazgatási határok és nemzetiségpolitika Magyarországon az 1850-es években
DEÁK ÁGNES a vita során kijelentette, szerinte „a nemzetiséget nem kellene a tagolás kritériumának tekinteni”, ami azt mutatta, hogy ekkoriban a kérdésben már nem volt egyetértés a birodalom vezetői között a Magyarországon kívüli tartományokra nézve sem. A miniszterek végül Galícia politikai egységének megtartása, de három közigazgatási kerületre (egy lengyel, egy ruszin, egy vegyes) osztása mellett döntöttek.7 7 A minisztertanács ülésének jegyzőkönyve, 1850. máj. 4. Die Protokolle des österreichischen Minis terrates 1848-1867. II. Abteilung: Das Ministerium Schwarzenberg. Bd. 3. Bearbeitet und eingeleitet von Thomas Kletecka - Anatol Schmied-Kowarzik. Wien 2006. (a továbbiakban: Ministerratspro tokolle II/3.) 14-15. Vö. A minisztertanács üléseinek jegyzőkönyve, 1850. máj. 25., júl. 1., aug. 2., szept. 2. Uo. 38., 116., 207., 236. Ez a vita világosan jelezte a kormányzat vezetői körében már 1849 nyarától elinduló folyamatot, amely az 1849 májusában súlyos betegségbe eső s a politikai vezetésből kiváló Stadion gróf felfogásával szemben azt a véleményt juttatta majd túlsúlyra, hogy a nemzetiségi közigazgatási elkülönülés nem a birodalom politikai egysége megteremtésének segédeszköze, hanem épp ellenkezőleg, annak egyik legveszélyesebb hátráltatója. A Stadion miniszteri posztját átvevő Bach sem volt elvi elkötelezettje a nemzetiségi elkülönülési igények kielégítésének. Inkább taktikai, mint stratégiai tényezőnek tekintette a nemzetiségi mozgalmak követeléseinek részbeni kielégítését — ott (és kizárólag csak ott), ahol az a birodalmi vezetés politikai céljait támogatta. A formálódó új kormányzati elveket jól tükrözte a magyarországi szerb nemzeti mozgalom számára 1848 végén megígért, a márciusi alkotmányba is belefoglalt Szerb Vajdaság létrehozásáról készült miniszter tanácsi előterjesztés 1849 őszén: a szerbek által igényelt területen négy nemzetiség, legnagyobb számban románok, azután németek, harmadik legnépesebb csoportként szerbek és a legkisebb számban magyarok éltek, sok esetben az egyes településeken belül is keverten. „Az alakítandó kormányzati területet pusztán lakóinak nemzetisége szerint lehatárolni gyakorlatilag teljesen kivitelezhetetlennek tűnik. Annak lehetetlensége, hogy nyelvet és származást ismerjünk el a politikai szervezet legfontosabb tényezőjének, és népeket, melyek eddig békében és rendezetten éltek egymás mellett és egymással keverten, százféle szellemi és materiális vérárammal összekötve, különböző intézmények és kölcsönös kizárások elválasztó falával egymástól elkülönítsünk és lezárjunk, többé vagy kevésbé a birodalom szinte egészére megállapítható.” Eszerint a nemzeti egyenjogúsítás nem követeli meg feltétlenül a területi elhatárolódást, saját közigazgatási egység birtoklását, sőt e népek egymástól való elkülönítése egyébként sem egyenjogúságot eredményezne, hanem „egyedüli jogosultságot” a nekik ítélt területen, és „az ausztriai monarchia fennállása, ha nem szervezünk szabályos népvándorlásokat, kétségessé válik”. 1057