Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BÁCSATYAI DÁNIEL 1261. év végi megvakítása után, egy bolgár offenzíva nyomán kerülhetett Ászén Konstantin kezére, s ez szolgáltatott ürügyet a bizánci ellencsapásra.82 Ez valóban lehetséges, ám mégis furcsa, hogy VIII. Mihály hadjáratának leírásakor Pakhümerész nem említi ezeket az előzményeket, noha nyilván nem mulasztotta volna el, ha a háború kirobbantásával a bolgár felet vádolja meg. Sőt, egyenesen arról tudósít, hogy a bizánciak korábban alig merészkedtek Hadrianopolisztól (Orestiada) északra, mert ami azon túl van, mint írja, az a bolgároké.83 82 Fine, J. VA.: The Late Medieval Balkans i. m. 175. Korábban Vaszil Zlatarszki fogalmazott meg érveket arra nézve, hogy VIII. Mihály támadását egy Bizánc elleni bolgár offenzíva előzhette meg, valamikor 1261 és 1262 fordulóján. Zlatarszki egy datálatlan oklevélből indult ki, amelyben Ászén Konstantin bolgár cár egy Szkopje közelében fekvő monostort adományozott meg. A bolgár történész szerint az 1256. évi bolgár—nikaiai békeszerződés értelmében görög kézre került Szkopje csakis röviddel az 1262. évi bolgár-bizánci háború előtt kerülhetett vissza Bulgária fennhatósága alá. Zlatarszki, V: Isztorija na balgarszkata darzsava i. m. III. 503. A korai bolgár diplomatikai forrásokat a magyar történetírás számára közvetítő Wenzel Gusztáv a kérdéses oklevelet magyar fordításban is közölte, lásd AUO VIII. 453-463. A keltezetlen oklevélre épülő kétséges kombinációval szemben lan Mljadov rámutatott, hogy II. (Laszkarisz) Theodórosz nikaiai császár valójában sosem tudta birtokba venni Szkopje környékét, ami egészen 1282-ig folyamatosan bolgár uralom alatt maradt. lan S. R. Mljadov: Some Observations on the Upper Vardar and Upper Struma Valleys in the Late Middle Ages. Bulgaria Mediaevalis 1. (2010) 140-144. 83 Pakhümerész I. 278-279. (lib. III. cap. 18.) 84 George Akropolites: The History i. m. 369. (cap. 84.) 85 Uo. 281. (cap. 54.) Arra nézve, hogy Sztenimakhosz hogyan került bolgár fennhatóság alá 1256 és 1262 között, egy számunkra valószínűbbnek tűnő hipotézis is megfogalmazható. A katonai és diplomáciai feladatokkal is megbízott történetíró, Georgiosz Akropolitész 1260-1261 telén személyesen látogatott el Tirnovóba. Akropolitész elárulja, hogy Ászén Konstantin vendégeként fényes ünnepségek tanúja volt, azt azonban nem, hogy miféle megbízás kedvéért vállalkozott a bulgáriai utazásra.84 Diszkréciójára az a feltevés szolgáltathat magyarázatot, hogy VIII. Mihály titokban területi engedményeket tett a bolgár cárnak, amelynek tárgya a Marica folyó és a Rodope-hegység közti bolgár lakosságú,85 ám görög fennhatóság alatt álló - Sztenimakhoszt is magában foglaló - határvidék lehetett. A lépés kétségtelenül alkalmas lett volna arra, hogy szavatolja a bolgárok semlegességét a császár latinok ellen folytatott háborúja során. Hangsúlyozom, hogy hipotézisről van szó, de felvetésem előnye a Fine által megfogalmazott lehetőséggel szemben az, hogy arra is magyarázatot kínál, miért hallgatták el a görög történetírók Sztenimakhosz bolgár kézre kerülését. Akárhogy történt is, VIII. Mihály 1262. évi hadjárata — és a talán azonos időben indított magyar hadjárat - sarokba szorította Ászén Konstantin Bulgáriáját: míg azonban IV. Béla és István herceg talán megelégedtek Vidin elfoglalásával — és esetleg a bizánci császárral is szoros kapcsolatot ápoló Szventeszláv Jakab pozíciójának megerősítésével -, addig a cárnak VIII. Mihály tói érzékeny területi veszteségeket 1043
