Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BOLGÁR-MAGYAR HÁBORÚK AZ 1250-1260-AS ÉVEKBEN VIII. Mihálytól.79 Szventeszláv Jakab felemelkedésének hátterében így aligha csak a magyarok játszottak szerepet; a jelek szerint Bizánc is megkísérelte, hogy befolyása alá vonja a territoriális magánhatalmat kiépítő orosz bojárt. 79 Ivan Biliarsky: Word and Power in Medieval Bulgaria. Leiden-Boston 2011. 282. 80 Pakhümerész I. 278-279. (lib. III. cap. 18.) 81 Failler, A.: Chronologie i. m. I. 103. A Rosztiszláv közreműködésével létrejött 1256. évi szerződés óta békesség honolt Bulgária és Nikaia között. A béke kötőanyagának, mint láthattuk, Ászén Konstantin és Eiréné Laszkarina házasságát szánták, ám a barátságos viszony nem állt fenn túl sokáig. VIII. Mihály hamarosan olyan lépésre szánta el magát uralma megszilárdítása érdekében, amely lehetetlenné tette a jó viszony fennmaradását. A bitorlóként fellépő Palailogosz Mihály, aki hivatalosan csak társcsászárnak számított a Nikaiában hátrahagyott kiskorú IV. (Laszkarisz) János mellett, 1261 decemberében megvakíttatta és ezzel az uralkodásra alkalmatlanná tette a törvényes császárt. János nővére, Eiréné és férje, Konstantin bolgár cár ettől fogva esküdt ellenségként tekintettek VIII. Mihályra.80 Az immár egyeduralkodó Mihály császár rövidesen hadjáratot indított Bulgária ellen, amelyet Pakhümerész a bolgár uralkodópár ellenséges magatartására adott feleletként értékel, arra azonban nem veszteget szót, hogy olvasóit beavassa a bolgár provokáció részleteibe — már ha valóban történt ilyesmi. Ami a görög-bolgár háború kronológiáját illeti, Pakhümerész — Albert Failler megállapítása szerint — az 1262. év eseményeinek összefüggésében tárgyalja a bizánci akciót,81 és minthogy a IV. Béla által vezetett büntetőhadjárat nemcsak 1261-ben, hanem 1262 nyarán is történhetett, indokoltan számolhatunk azzal a lehetőséggel, hogy valójában a Bulgáriát érő magyar támadás volt az a körülmény, amely felbátorította a Bizánci Birodalom területi integritásának helyreállításán fáradozó VIII. Mihályt az északi vállalkozásra. A hadjárat elsöprő bizánci sikerrel zárult: Mihály császár elfoglalta a cár országának déli határvidékén fekvő Philippopoliszt (Plovdiv) és Sztenimakhoszt (Aszenovgrád), valamint kiterjesztette uralmát a Fekete-tengeri Ankhialoszra és Meszembriára is. Sztenimakhosz említése mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mivel a város fél évtizeddel korábban, a Rosztiszláv herceg által közvetített 1256. évi bolgár-nikaiai béke értelmében görög kézre került, így felvetődik a kérdés, hogy VIII. (Palaiologosz) Mihály most miért kényszerült mégis arra, hogy újra elfoglalja. Forrásaink, a görög—bolgár viszonyról részletesen beszámoló Akropolitész és Pakhümerész hallgatnak arról, hogy 1256 és VIII. Mihály 1262. évi támadása között háborúság tört volna ki a két ország között, amely alkalmat adhatott volna arra, hogy a vár gazdát cseréljen. John V. A. Fine a rejtély megoldását abban a felvetésben látta, amely szerint Sztenimakhosz a kiskorú IV. János császár 1042
