Századok – 2021
2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években
BÁCSATYAI DÁNIEL az első Palaiologosz császárok, VIII. Mihály és II. Andronikosz uralkodását (1260—1308) beszéli el. Az 1242-ben született szerző fiatal emberként költözött Nikaiából Konstantinápolyba, amelyet VIII. Mihály 1261-ben foglalt vissza a latinoktól. Magas hivatalokat viselő egyházi férfiúként különös hangsúlyt fektetett a dogmatikai viták megörökítésére, ám műve a politikatörténet számára is elsőrendű kútfő, amelyben Pakhümerész a szemtanú hitelességével számol be a feljegyzett eseményekről. A munka használatának azonban van egy nehézsége: mivel évszámok a lehető legritkábban szerepelnek benne, kronológiája sokáig komoly fejfájást okozott a korszak kutatóinak. Ezen a helyzeten változtatott a görög mű modern kiadója, Albert Failler, aki két hosszú tanulmányban módszeresen tisztázta a Pakhümerész története által felvetett időrendi kérdéseket.76 76 Albert Failler: Chronologie et composition dans Phistoire de Georges Pachymère I —II. Revue des études byzantines 38. (1980) 5-103. es 39. (1981) 145-249. 77 Pakhümerész I. 242-243. (lib. III. cap. 6.) 78 Zlatarszki, K: Isztorija na balgarszkata darzsava i. m. III. 501-502. A bizánci történetíró csak két olyan bolgár—bizánci konfliktusról számol be, amely az 1260-as években történt, így indokolt a VIII. (Palailogosz) Mihály császár ellen Szventeszláv Jakabnak nyújtott magyar segítséget az említett két alkalom egyikéhez kötni — a kérdés csupán az, hogy melyikhez. Ennek eldöntése érdekében vegyük szemügyre Pakhümerész híradásait. Pakhümerész első, számunkra érdekes közlése Szventeszláv Jakab házasságára vonatkozik. Amikor VIII. Mihály 1261. július 25-én bevonult Konstantinápolyba, egyik első dolga az volt, hogy elődje, II. (Laszkarisz) Theodórosz még férjezetlen leányait, Eudokiát és Theodórát távoli nyugati arisztokratákkal házasítsa ki. Mihály így akarta elejét venni annak, hogy az általa félreállított régi dinasztia, a Laszkariszok törzsökéből olyan utód támadjon, aki a Palailogoszok uralmát a jövőben fenyegethetné. Pakhümerész szerint ugyancsak VIII. Mihály volt az, aki Theodórosz császár egy harmadik, ismeretlen nevű leányának jövőjét elrendezte, amikor férjhez adta az orosz származású bolgár nagyúrhoz, a Balkán-hegységben birtokló Szventeszláv Jakabhoz.77 A leányok nővére, Eiréné, mint láthattuk, 1257—1258-ban Ászén Konstantin bolgár cár felesége lett, ám e házasság még az apa, II. (Laszkarisz) Theodórosz idején létesült és az ő politikai szándékait tükrözte. Azt, hogy Szventeszláv görög házassága valóban ekkor és nem később köttetett, nem csak az teszi valószínűvé, hogy Pakhümerész egyszerre, Konstantinápoly viszszahódításának kontextusában említi a férjezetlen nikaiai hercegnők kiházasítását. A másik körülmény a következő: amikor Szventeszláv 1262 első felében levelet írt Kirill kijevi metropolitának, nemcsak azt árulta el magáról, hogy orosz származású, hanem azt is, hogy Bulgária despotája;78 a címet pedig, amely rendszerint a bizánci császári családba beházasodó előkelőket illette meg, nem kaphatta mástól, mint 1041
