Századok – 2021

2021 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Bácsatyai Dániel: Bolgár–magyar háborúk az 1250–1260-as években

BÁCSATYAI DÁNIEL az első Palaiologosz császárok, VIII. Mihály és II. Andronikosz uralkodását (1260—1308) beszéli el. Az 1242-ben született szerző fiatal emberként költözött Nikaiából Konstantinápolyba, amelyet VIII. Mihály 1261-ben foglalt vissza a latinoktól. Magas hivatalokat viselő egyházi férfiúként különös hangsúlyt fek­tetett a dogmatikai viták megörökítésére, ám műve a politikatörténet számára is elsőrendű kútfő, amelyben Pakhümerész a szemtanú hitelességével számol be a feljegyzett eseményekről. A munka használatának azonban van egy nehézsége: mivel évszámok a lehető legritkábban szerepelnek benne, kronológiája sokáig ko­moly fejfájást okozott a korszak kutatóinak. Ezen a helyzeten változtatott a görög mű modern kiadója, Albert Failler, aki két hosszú tanulmányban módszeresen tisztázta a Pakhümerész története által felvetett időrendi kérdéseket.76 76 Albert Failler: Chronologie et composition dans Phistoire de Georges Pachymère I —II. Revue des études byzantines 38. (1980) 5-103. es 39. (1981) 145-249. 77 Pakhümerész I. 242-243. (lib. III. cap. 6.) 78 Zlatarszki, K: Isztorija na balgarszkata darzsava i. m. III. 501-502. A bizánci történetíró csak két olyan bolgár—bizánci konfliktusról számol be, amely az 1260-as években történt, így indokolt a VIII. (Palailogosz) Mihály csá­szár ellen Szventeszláv Jakabnak nyújtott magyar segítséget az említett két al­kalom egyikéhez kötni — a kérdés csupán az, hogy melyikhez. Ennek eldöntése érdekében vegyük szemügyre Pakhümerész híradásait. Pakhümerész első, számunkra érdekes közlése Szventeszláv Jakab házasságára vonatkozik. Amikor VIII. Mihály 1261. július 25-én bevonult Konstantinápolyba, egyik első dolga az volt, hogy elődje, II. (Laszkarisz) Theodórosz még férjezet­­len leányait, Eudokiát és Theodórát távoli nyugati arisztokratákkal házasítsa ki. Mihály így akarta elejét venni annak, hogy az általa félreállított régi dinasztia, a Laszkariszok törzsökéből olyan utód támadjon, aki a Palailogoszok uralmát a jö­vőben fenyegethetné. Pakhümerész szerint ugyancsak VIII. Mihály volt az, aki Theodórosz császár egy harmadik, ismeretlen nevű leányának jövőjét elrendezte, amikor férjhez adta az orosz származású bolgár nagyúrhoz, a Balkán-hegységben birtokló Szventeszláv Jakabhoz.77 A leányok nővére, Eiréné, mint láthattuk, 1257—1258-ban Ászén Konstantin bolgár cár felesége lett, ám e házasság még az apa, II. (Laszkarisz) Theodórosz idején létesült és az ő politikai szándékait tükrözte. Azt, hogy Szventeszláv görög házassága valóban ekkor és nem később köttetett, nem csak az teszi valószínűvé, hogy Pakhümerész egyszerre, Konstantinápoly visz­­szahódításának kontextusában említi a férjezetlen nikaiai hercegnők kiházasítását. A másik körülmény a következő: amikor Szventeszláv 1262 első felében levelet írt Kirill kijevi metropolitának, nemcsak azt árulta el magáról, hogy orosz származású, hanem azt is, hogy Bulgária despotája;78 a címet pedig, amely rendszerint a bizánci császári családba beházasodó előkelőket illette meg, nem kaphatta mástól, mint 1041

Next

/
Thumbnails
Contents