Századok – 2021
2021 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Alispánválasztás a középkor végi Magyarországon
ALI S PÁN VÁLASZTÁS A KÖZÉPKOR VÉGI MAGYARORSZÁGON Természetesen ebből az egyetlen levélből16 a szerémi püspök által említett Bars megyei eseménysor, különösen a címzett és az őt állítólag a tisztség elvállalására „kényszerítő” nemesek szándékai maradéktalanul nem tárhatók fel, csupán annyi bizonyos, hogy előzményének az ispáni tisztség megüresedése tekinthető. Valamikor 1493 elején elhunyt Lévai Vajdafi János, akit II. Ulászló király éppen a levélíró nagybátyja, Nagylucsei Orbán egri püspök 1491. októberi halála után nevezett ki a megye élére.17 Mivel a lévai váruradalmat birtokló Vajdafi fia, Zsigmond még kiskorú volt, a Nagylucseieknek ismét lehetőségük nyílott a megyésispánság megszerzésére. Az udvarban nagy befolyással rendelkező Fodor István ennek megfelelően járt el, és szerezte meg az ispáni tisztséget saját familiárisának, Kálnai László visegrádi várnagynak, aki Bars megye egyik tekintélyesebb nemesi családjából származott.18 A levélben Fodor (aki talán így kívánta mentegetni magát, amiért nem kérte ki rokonai véleményét az ispánság betöltéséről) persze jól láthatóan egybemosta Nagylucsei Balázs korábbi tisztségviselése kapcsán az ispáni és az alispáni tisztséget — 1488-ban ugyanis Balázs az utóbbitól kívánt szabadulni, most viszont az előbbi betöltéséről volt szó —, ami még akkor is csúsztatás volt, ha Balázs annak idején nyilván az ispáni hatalmat is gyakorolta az udvarban időző testvére nevében. Nem tartom valószínűnek, hogy a barsi nemesek vérszemet kapva immár az ispánság betöltésének a jogát is maguknak követelték volna. Talán arra gondolhatunk, hogy felkérték Nagylucseit, próbálja elérni a királynál ispáni kinevezését, és ennek érdekében ők is követet meneszthettek a királyhoz vagy legalábbis támogatókat kerestek az udvarban, aminek híre Fodorhoz is eljutott.19 Bárhogy volt is, a személynök teljes joggal utasította istud suscipere. Quare deliberato animo placuit nobis, ut ubi vos hoc honore fungi non velletis, magis homini nostro, hoc est Ladislao Kalnay eum impetraremus. Constat enim vobis optime, quomodo ipse Ladislaus Kalnay serviverit tam vobis, quam reverendissimo domino et avunculo nostro condam domino Urbano Agriensi etc. et nobis quoque qua re nunc inserviat, vobis autem certo scimus eum semper velle inservire. Itaque propter has causas secus fieri non potest, nisi ut Ladislaus de Kalna honorem istum comitatus habeat [...] agendum vobis est caute apud illum conventum nobilium, quod vos nullibi hunc susceperitis honorem, quod quia neque ipsi, sed sola regia maiestas conferre cui vult hoc officium potest, et aliis similibus verbis rogamus et velitis vos de hoc officio et onere exonerare, nam alioquin certi sitis, quod per aliam viam de remedio providebimus. Estis etiam senio ita confecti, ut horum labores perferre vos minime potestis”. DL 19966. 16 Az ispánság ügyét említi Balázshoz írott 1493. március 3-ai levelében testvére, a Saskő várában élő Nagylucsei János is, aki láthatóan nem kívánt az ügybe avatkozni: „Ex parte comitatus quid ageretis, bene potestis agnoscere ex litteris reverendissimi domini Ziremiensis.” DL 19971. 17 Arch. II. 49., 475. 18 1505-ben Kálnai László Bars megye követe az országgyűlésen: Arch. II. 514. A családra lásd még Lakatos Bálint: Kálnai Imre főesperesi és királyi titkári kinevezése (1523-1525). Századok 144. (2010) 412-413. 19 Csaknem egy évszázad múlva Liptó megye is így tett, mikor kérvényezte a királynál Balassa Bálint ispáni kinevezését. Státny archív v Ziline so sídlom v Bytci (a továbbiakban: SABY), Liptovská zupa I. Kongregacné Protokoly (a továbbiakban: KP) i. c. 12. föl. 134v. 104
