Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
BEFOGADÁS ÉS KIREKESZTÉS 974 zsidóktól és különböztessék meg magukat a keresztény jelvények által – szólította fel a lap az olvasókat 1901-ben, majd Luther Mártonnak a „zsidókérdés megoldására” javasolt hét pontját idézte. 57 A szellemi és a kulturális szegregáció eszerint a művészetekben, az irodalomban és a sajtóéletben valósítható meg, ahogyan a századfordulón az Óbudai Kisfaludy Színházban nagy sikerrel játszott Sulamith című daljáték bírálatában megfogalmazódott. A műkritikus nem ismerte el a „zsidó költészet” (például Kiss József és Makai Emil) létjogosultságát sem, és az ótestamentumi történetet feldolgozó Sulamith ot 58 a „szeparatisztikus zsidó szellem”, illetve a zsidó géniusz kinyilatkoztatásának minősítette, mely a keresztény irodalomban és a magyar lélekben jóvátehetetlen rombolást végez.59 Borbély György zalaegerszegi lapjában a magyarosítás az egynyelvű ország, a Buda és Vidéké ben a szellemi fajvédelem a homogén keresztény magyar kultúra eszményítéséhez vezetett, melynek kanonikus szereplői Erdélyi Gyula irodalmi ízlésének megfelelően Jósika Miklós, Vas Gereben, Balázs Sándor, esetleg Eötvös József és Kemény Zsigmond lehettek. 60 Ez az ideológia és frazeológia hogyan konkretizálódott Buda földrajzi terében, és a propaganda, a mozgósítás miféle eszközeivel fonódott össze? A cikkek több ízben kifogásolták, hogy a Várban, a Tabánban, Krisztinavárosban és Óbudán nincs „egyöntetű közszellem”, a társadalom részérdekek szerint tagolódik, és az izraeliták miatt a közérdekkel szemben a magánérdek jut érvényre. Buda valóságos telepe a „zsidó pénzembereknek”, márpedig az apostoli király székhelyének a keresztény szellem központjává kell válnia, történelmi múltja is erre predesztinálja. Ennek feltétele, hogy a tehetős keresztények vásároljanak telkeket és villákat, az „előkelőségek” nagyobb számban telepedjenek a várnegyedbe (a századfordulón csupán József főherceg, Hunyady grófné, a hercegprímás, a kalocsai érsek, néhány miniszter, főtiszt és „nagyobb” tisztviselő választotta lakhelyéül), de a hegyvidékről, ahol szállodák, turistaházak és fürdőtelepek fognak épülni, s amely az „alsóbb néposztályok” számára is kedvelt kirándulóhellyé válik, a zsidókat szintén „ki kell zárni”.61 A lap tehát miközben többször szóvá tette a főváros „elzsidósodását” (és idézte a bécsi főpolgármester, 57 „Először zsinagógájukat vagy iskolájukat fel kell gyújtani, és ami nem akar elégni, földdel be kell temetni, hogy soha többé ne lásson az ember azokból egy követ vagy salakot” stb. (A cikkíró hozzátette, hogy ezek a javaslatok törvényekbe ütköznek, tehát nem valósíthatóak meg, de a „zsidó faj veszedelmességét hangsúlyozzák.”) Buda és Vidéke, 1901. december. Az újságról röviden szólt Szabó Miklós: Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története (1867–1918). Bp. 2003. 195–196. 58 A színdarab fordítója és rendezője Makai Emil közreműködésével a színház direktora, Kövessy Albert volt. 59 Buda és Vidéke, 1899. november. 60 Buda és Vidéke, 1902. augusztus. 61 Buda és Vidéke, 1901. december.; 1902. szeptember 20.; október 10.; 1904. április 11.
