Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
BEFOGADÁS ÉS KIREKESZTÉS 972 szövet váltotta fel, melyből „sacket, redingot, smócking és a manó tudja miféle ing-ging készül.” 44 Borbély György Hahóti magyarosítás címmel közölt „néprajzi” tanulmányt. Alsó- és Felsőhahót a civilizációtól elzárt települések, tősgyökeres magyarok lakják, akik a helyi zsidók idegen hangzású neveit ragadványnevekkel helyettesítik. Ezek a testi jegyeikre utalnak (Hosszú Dávid, Ökörszem, Pestihalál45 ), szójárá sukra (Debadom46 ), családi körülményeikre (Fias zsidó, Szapora), vagyoni hely zetükre (Tüke zsidó47 ), valamint foglalkozásukra, amiből kiderül, hogy iparosok és földművesek is voltak közöttük (Lefejti,48 Magvető). 49 A falusi tanítók írásaiban ugyanazok a motívumok ismétlődtek (pénzkölcsönzés, áruuzsora, a szesz mértéktelen árusítása, a paraszti birtokok megvásárlása), amit szociografikus érzékenységgel ábrázoltak. A szövegek ugyanakkor a gazdálkodás és a tradicionális életformák válságát, a múlt iránti nosztalgiát, a Gemeinschaft-eszmét, illetve egy naiv modernizmus- és kapitalizmusellenességet jelenítettek meg, és a szereplők kulturális kódokkal azonosítása (például az idegen kiejtés) alkalmas lehetett az általánosításra, a sztereotipikus zsidókép erősítésére. (A cselekményesítés a reprezentáció narratív megjelenítésének az eszköze, amit Maurice Halbwachs képnek, Serge Moscovici figuratív magnak nevezett.) 50 Az Alsó- és Felsőhahóton gyűjtött népetimológiában viszont a rosszindulatú gúnyolódásnak és az előítéletes gondolkodásnak nincs nyoma, és funkciója a másság megismerése, az idegenség érzetének oldása lehetett. Buda és Vidéke – a keresztény faj védelmében A századfordulón a főváros élénk sajtóéletében igény támadt egy-egy városrész társadalmi és kulturális életével foglalkozó lap kiadására. 1893-ban Schwartzer Ottó ideggyógyász, egyetemi tanár, az I. kerület polgári körének elnöke kezdeményezte a Buda és Vidéke megalapítását, melynek szerkesztésével Erdélyi Gyula 51 újságírót bízta meg. A lap a polgárság közönyének megszüntetését és a városrész érdekeinek megvitatását, a helyi infrastruktúra és közegészségügy fejlesztését, 44 Magyar Paizs, 1902. augusztus 7.; augusztus 14. 45 Sovány, beteges szabó. 46 Nem adom. 47 Tőkével rendelkező és pénzkölcsönző. 48 Csizmadia. 49 Magyar Paizs, 1908. július 2. 50 László János: Történelem, elbeszélés, identitás. In: A narratív identitás kérdései a társadalomtudományokban. Szerk. Rákai Orsolya – Z. Kovács Zoltán. Bp. 2003. 161–162. 51 Erdélyi Gyula (1851–1912) református lelkész fia volt, jogot végzett, és 1893–tól haláláig szerkesztette a lapot. Az 1870-es évektől regényei, valamint különböző lapokban szépirodalmi tárcái, versei és elbeszélései jelentek meg.
