Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
CSÍKI TAMÁS 965 a zenében, az irodalomban és mindenekelőtt a nyelvben kifejeződő „ősi magyar jellegünk” védelmével kellett kiegészülnie. 9 E nemes szándékokat megfogalmazó kiadó-tulajdonos azonnal országos visszhangot kiváltó botrányba keveredett. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a hozzá érkező panaszok nyomán, 1901 júniusában Borbélytól, mivel „nem megfelelő hangú” cikkeket közölt, továbbá tanári feladatait elhanyagolta, a lapszerkesztési engedélyt megvonta.10 A Magyar Paizs a névtelen feljelentések hátterében a helybeli kereskedőket, a takarékpénztár vezetőit, valamint Borbély tanártársát, a konkurens kormánypárti Zalavármegyei Hírlap munkatársát, Sebők Samut sejtette (aki cikkeiben a fogyasztási szövetkezetek ellen foglalt állást). A Katolikus Néppárt lapjai a zsidóellenesség és a zsidók azonosításának nyelvi kódjait alkalmazva álltak ki a szerkesztő mellett,11 de az ügy alkalmat kínált a sajtószabadságról, a cenzúráról, illetve a tanári hivatásról alkotott elvi és politikai vélemények kifejtésére is. Tóth Béla, a Pesti Hírlap munkatársa úgy vélte, ha egy tanár „antiszemitaságot terjeszt, ám cselekedjék a legjobb hite szerint, csak katedrán ne üljön”. A neves író és műfordító tehát elítélte a cenzúrát (a lapszerkesztés engedélyezését nem lehet attól függővé tenni, „megfelelő-e” a cikkek hangja – ebben kizárólag a sajtóbíróság lehet illetékes), az államnak viszont joga és kötelessége azok elbocsátása, akiknek a tevékenysége a tanári hivatással és méltósággal nem egyeztethető össze. („Rettenetes dolog, ha egy-egy város gyermekei annak láttára nőnek fel, hogy valamelyik tanítójuk felekezet ellen izgat.”)12 A Magyar Gazdaszövetség folyóirata, a Hazánk, szintén a véleményszabadság elvéből indult ki, de azt a tanárok nemzeti hivatásával hozta összefüggésbe: az ő iskolán kívüli szellemi tevékenységük korlátozása kétséges, sőt veszedelmes, mivel (különösen a nemzetiségi vidékeken) az a magyar állam- és nemzeteszme erősítésének lehetőségétől fosztja meg őket. 13 A századfordulón a liberálisok és a konzervatívok egyaránt a szólás- és sajtószabadságot védelmezték, ami az antiszemita „hangokat” sem korlátozhatta, az állam viszont a saját alkalmazottainak politikai véleménynyilvánítását kívánta kontrollálni. A Magyar Paizs körüli konfliktus informális módon oldódott meg: 9 A Magyar Paizs előfizetési díja 1917-ig, az újság megszűnéséig 4 korona, egy lapszám ára 8 fillér maradt, az előfizetők mégis évről évre hátralékot halmoztak fel. (A lapot megrendelő iparosok és kereskedők 4-5 sor erejéig ingyen hirdethettek.) Magyar Paizs, 1900. október 4. 10 Magyar Paizs, 1901. július 4. 11 „Sebők Samu – született Schlesinger – nem a legjobb indulattal viseltetett a Magyar Paizs iránt, ami érthető és nem is vesszük ezt a magatartást rossz néven tőle. Fáj önöknek, kazár magyarok, hogy a szövetkezet az elevenükre tapintott, de még jobban fáj önöknek az, hogy öntudatra ébredt a magyarság és nem engedi többé magát az orránál fogva vezetni.” Alkotmány, 1901. július 14. 12 Pesti Hírlap, 1901. július 16. 13 Hazánk, 1901. július 19.
