Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Csíki Tamás: Befogadás és kirekesztés. Zsidók és magyarok együttélésének lokális percepciói a dualizmus kori helyi sajtóban
BEFOGADÁS ÉS KIREKESZTÉS 964 és közöttük az értelmiségen és a tisztviselőkön kívül a kispolgárság különböző csoportjai (iparosok, kereskedők) is megjelentek. A választott településeken több lap alakult, melyek küzdelmet folytattak a táboruk (a példányszám) növelése érdekében.4 Ezt a szerkesztőknek és a cikkek íróinak is figyelembe kellett venniük, 5 továbbá a lapok Nyílt tér rovatában az olvasók is megszólalhattak. Ha tehát a sajtót olyan kommunikációs rendszernek tekintjük, ahol a cikkek szerzői és olvasói, vagyis az értelmező közösség között interaktív kapcsolat létesül,6 akkor a lapok szövegeinek elemzése arra a kérdésre adhat választ, hogy az akkulturáció és az asszimiláció, valamint az antiszemitizmus hogyan jelent meg a helyi diskurzusokban. A vizsgált lapok kiválasztásánál szem előtt tartottam, hogy eltérő szellemi-politikai orientációjúak legyenek, az adott városokban élő zsidók másmás irányzathoz kötődjenek (ortodoxia, neológia, status quo ante) és a helyi társadalmak karaktere is különbözzön. (A sátoraljaújhelyi újság esetén az is szerepet játszott, hogy korábbi kutatásom során a Zemplén évfolyamait már tüzetesen át néztem – más szempontok alapján, de e téma vizgálata kapcsán is ez a periodika bizonyult a leginformatívabb forrásnak.) 7 Magyar Paizs – a nemzeti nyelv és ipar védelmében Borbély György,8 a zalaegerszegi állami főgimnázium magyar–latin szakos ta nára 1900-ban alapította meg a Magyar Paizs című hetilapot, mely az országos iparvédő mozgalom, valamint a helyi iparvédő egyesület és a fogyasztási szövetkezet támogatójaként mutatkozott be, ám az iparosokon kívül a kiskereskedőket és a földművelőket is meg akarta szólítani, mivel a „kézi munka emberei tartják kérges tenyerükön az országot”. A hazai ipar fejlesztése egy átfogó kulturális programba illeszkedett: a lap a „nemzeti szellem” erősítésének és a közműveltség terjesztésének az eszköze kívánt lenni, s ennek a viseletben, a szokásokban, 4 Erről például az állandó előfizetésre buzdítás tanúskodik. 5 A korszak sajtóviszonyait jól ismerő Bíró Lajos, a Budapesti Napló munkatársa úgy érvelt, hogy az újság „nem írhat mást, csak azt, amit a közönség gondol. Semmiről nem írhat mást, semmit nem írhat másképpen.” Emellett szerinte a „sajtó állapota, helyzete, hangja, nívója annak a társadalomnak a képét tükrözi, amelyben ez a sajtó dolgozik, tanít, rikácsol, virágzik és revolverez [...]. Aki sajtót mond, társadalmat mond.” Bíró Lajos: A sajtó lélektanához. Huszadik Század 9. (1908) 245–246. 6 Ez a szemlélet a német médiatörténeti kutatásokban rendelkezik nagy hagyománnyal. Bernd Aswerus: Vom Zeitgespräch der Gesellschaft. München 1993. 7 Vö. Csíki Tamás : Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. A miskolci, a kassai, a nagyváradi, a szatmárnémeti és a sátoraljaújhelyi zsidóság gazdaság- és társadalomtörténetének összehasonlító vizsgálata 1848–1944. Bp. 1999. 8 Borbély György, aki 1900–1902 között volt a lap szerkesztője, elszegényedett székely köznemesi családból származott, a kolozsvári egyetemen szerzett diplomát. 1896-ig a tordai polgári iskolában tanított. Az életútjáról részletesebben lásd Béres Katalin: Borbély György. Egy vidéki értelmiségi a szá zadfordulón. In: Zalai Múzeum 10. Szerk. Frankovics Tibor. Zalaegerszeg 2001. 205–216.
