Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban
MIÉRT NEM NYERT KÉPVISELETET AZ IZRAELITA FELEKEZET...? 936 megillető autonómia a parlamenti képviseletben sem érvényesült, hiszen az izraelita felekezet a recepció ellenére nem nyert képviseletet az 1885-ben modernizált főrendiházban. A tanulmány az említett hiányosságok közül az utóbbival foglalkozik. Arra a kérdésre keres választ, miért nem jutott az izraelita felekezet felsőházi képviselethez a dualizmus időszakában. A téma kiemelésének és vizsgálatának az ad külön nyomatékot, hogy a főrendiház 1885. évi modernizációja során a törvényalkotók a bevett keresztény egyházak mellett az akkor még elismert státuszban lévő izraelita felekezet képviseletét is kilátásba helyezték. Azt vizsgálom, milyen eszmei és gyakorlati megfontolásokból merült fel az izraelita vallásfelekezet főrendiházi képviseletének létrehozása, illetve milyen tényezők járultak hozzá a képviselet meghiúsulásához. A főrendiházi reform során az elismert izraelita felekezet a bevett vallások mellett kivételes módon jutott volna parlamenti képviselethez, 1895 után azonban éppen az számított rendhagyónak, hogy a bevett státus elnyerése ellenére sem kapott helyet a főrendiházban. Ezért az elemzés második része azzal foglalkozik, miért nem érvényesült az izraeliták esetében az 1885. évi törvény értelmében a bevett keresztény felekezetek képviseletét elismerő jogi norma. A kérdések megválaszolásához a parlamenti dokumentumok és a felekezeti ügyek iránt elkötelezett neológ izraelita sajtó nyújtottak segítséget. Javaslatok a második kamara modernizálására és az egyházak képviseletének bővítésére A főrendiház 1885. évi reformját az indokolta,7 hogy az 1848-ban létrehozott polgári törvényhozás változatlan formában örökölte a feudális kori diéta felső tábláját.8 Az intézmény törvényalkotási jogköreit és személyi összetételét az 1867-es sarkalatos törvények sem szabályozták újra, ezért a rendi szerkezetű testület alkalmatlannak bizonyult az előző évtizedekben lezajlott jogi-társadalmi változások 7 A reform átfogó elemzését nyújtja Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház a dualizmus időszakában, különös tekintettel a ház 1885. évi reformjára és annak következményeire a magyar politikai életben. Doktori (PhD) disszertáció. ELTE. Bp. 2015.; Uő: A magyar főrendiház választott tagjai. Századok 151. (2017) 311–354.; Püski Levente: A liberális alkotmányosság és az 1885. évi főrendiházi reform. Történeti Tanulmányok I. A KLTE Történelmi Intézetének kiadványa. Szerk. L. Nagy Zsuzsa – Veress Géza. Debrecen 1992. 67–81.; A téma korábbi feldolgozása: Zsedényi Béla: A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen. Miskolc 1927. 44–105. 8 Az 1848-as reformjavaslatokra és meghiúsulásukra lásd Zsedényi Béla: A törvényhatóságok képvise lete i. m. 44–52.; Az 1848–49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bp. 1954. 36–37., 45–47.; A testület működését nagyobbrészt a 17. században hozott törvények szabályozták. A ház tagjai lehettek az uralkodóház nagykorú férfitagjai, az országos főméltóságok, a főnemesi ranggal rendelkező családok összes férfitagjai, a katolikus egyház érsekei és püspökei, illetve 1792-től a görögkeleti egyház püspökei, valamint a főispánok, akik egyéni meghívással nyerték el megbízatásukat.
