Századok – 2020

2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Prepuk Anikó: Miért nem nyert képviseletet az izraelita felekezet a dualizmus kori főrendiházban

PREPUK ANIKÓ

937

megjelenítésére.9

Nem mutatkozott meg összetételében az arisztokrácia vagyoni differenciálódása, és nem járt következményekkel a főpapság hivatali szerepkörének szűkülése. Arra is alkalmatlannak bizonyult, hogy a főispánok 1848-ban megváltozott állásának megfelelően értékelje újra a legrégibb főrendi csoport helyzetét.10

Szintén nem volt képes megjeleníteni a vallások jogi helyzetében bekövet

kezett változásokat. A testületben csak a katolikus és a görögkeleti egyházfők foglaltak helyet, míg az 1791-től bevettnek tekintett református és evangélikus, illetve az 1848-tól bevett unitárius egyház nem rendelkezett képviselettel. A második kamara átalakítására és megszüntetésére 1848–1849-ben felmerült javaslatok és az 1885-ben bekövetkezett reform között eltelt évtizedek bőséges lehetőséget kínáltak a testület funkciójának újragondolására. A reformtervezetek közös nevezőjeként emelhetjük ki a monarchikus államformának megfelelő kétkamarás törvényhozás fenntartására irányuló konszenzust.11

Az

ezen túl rendkívül heterogén programok elhelyezhetők a politikai élet irányzatainak palettáján. Szélső pólusain a képviseleti elv alapján, választás révén újjáalkotott liberális-demokratikus,12

illetve a születési előjogokat kinevezés és/vagy választás útján konzerváló, arisztokratikus felsőházra vonatkozó tervezetek szerepelnek. Az utóbbiak a születési arisztokrácia fölényének megőrzése révén a testületnek fékező, egyensúlyt teremtő szerepet szántak, illetve a törvényhozás magyar jellegének megóvását, a nemzetiségi törekvésekkel szembeni védelmet várták tőle.

13 A reform gondolata legfeljebb a főnemesség vagyoni differenciálódásának figyelembevételében, illetve a személyes érdemekért élethossziglan elnyert főrendi tagság bevezetésében mutatkozott meg bennük.

14 9 A testület szerepvesztésének egyik látható jele volt 1848-tól az arisztokrácia megjelenése a képviselőházban. Lakatos Ernő számítása szerint a dualizmus évtizedeiben minden tizedik nagykorú főnemes képviselő lett. Lakatos Ernő: A

magyar politikai vezetőréteg, 1848–1918. Bp. 1942. 28–30.

10 Az 1848: XXIX. tc. és az 1870. évi XLII. tc. értelmében a főispánok állásaikból elmozdítható, s a kormányváltás során leváltható tisztségviselőkké váltak, ami kérdésessé tette autonóm politikai szereplésüket.

11 Az egykamarás törvényhozás csekély számú hívei között szólalt meg Schvarcz Gyula. Lásd Schvarcz Gyula: Államintézményeink és a kor igényei. Bp. 1879. 207–273.

12 Kossuth a megyei gyűlések által választott szenátust képzelt el, összhangban a népfelség elvét az önkormányzatokhoz kapcsoló korábbi nézeteivel. Kossuth Lajos alkotmánytervezete. In: Spira György:

Kossuth és alkotmányterve. Debrecen 1989. 49–83.; Kossuth Lajos: Dunai szövetség. In: Kossuth Lajos iratai, 1880–1911. I–XIII. S. a. r. Kossuth Ferenc. Bp. 1898. VI. 9–23.; A hazai publicisztikában Pártos Béla képviselte a szenátus jellegű, választott felsőház eszméjét: Pártos Béla:

A

főrendiház reformja. Bp. 1882.

13 A nemzetiségi szempontot emelte ki Széchenyi a főrendi tábla 1843. október 3-i ülésén: Gróf Széchenyi István beszédei. Összegyűjt. Zichy Antal. (Gróf Széchenyi István munkái II.) Bp. 1887. 356–

362.; A múlt és a jelen közötti közvetítő szerepet szánta a második kamarának Eötvös József: A

XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra I–II. Bp. 1981. II. 179–189.

14 Lásd a főrendiház Deák-párti csoportjának elképzelését: Sz. L. (Szőgyény-Marich László):

Igénytelen nézetek a magyar főrendiház szervezéséről. Székesfehérvár 1882.; Trefort Ágoston a történelmi birtokokban látta a felsőház erejét, ezért veszélyesnek tartotta a vagyontalan arisztokraták szereplését. Trefort