Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
KONRÁD MIKLÓS 931 Az 1861-es országgyűlés összejövetele előtt és annak kezdetén az emancipációért küzdő zsidók erősen bíztak abban, hogy egyenjogúsításuk ideje végre elérkezett.117 Ez a remény hatotta át írásaikat, amelyek már nem annyira nyelvi magyarosodásra, mint inkább globálisan értendő magyarrá válásra buzdították hitfeleiket. A Pesti Naplóban 1860 novemberében Ligeti József székesfehérvári orvos ellenvetést nem tűrően jelentette ki: „A magyar zsidónak mulhatlanul magyarrá kell lennie.”118 Ha a magyar zsidóság egyenjogúvá válik keresztény honfitársaival, írta Löw Lipót 1860. december végén befejezett könyvében, magyarrá lesz „szívvel és szóval, szellemmel és jellemmel, elvvel és nyelvvel”. 119 A Magyar Izraelita első számában Ligeti úgy fogalmazott, „a magyar zsidó nak érzületben, nyelvben, viseletben és szokásban magyarnak kell lennie”. 120 Január végén Beck Gyula a következőképpen definiálta hitfeleit és önmagát: „Különböztető jelünk csak vallásunk: testünk, lelkünk, gondolatunk, beszédünk magyar.”121 Az országgyűlés megnyitása alkalmával közreadott röpiratában a körösladányi Krausz Zsigmond arról biztosította keresztény honfitársait: ahol a zsidó hazára lel, vagyis honfitársaival egyenlő jogokat élvezhet, „mindenütt szívvel lélekkel ragaszkodik a nemzethez”. 122 De mi történik, ha nem lel hazára? A Magyar Izraelita hasábjain Mezei Mór már a Lónyay Menyhért által vezetett bizottság indítványának nyilvánosságra hozatalakor figyelmeztetett: ne várja senki, hogy egy efféle javaslat „az izraeliták soraiban proselitákat szerzend a nemzet ügyének”, helyette inkább „a csalatkozottnak keserű idegenségét költendi”.123 A zsidók emancipációjáról való törvénykezést elmulasztó országgyűlés feloszlatása után a Magyar Izraelita né hány hónapig szünetelt. Az 1862 elejétől újra megjelenő lap első vezércikkét Mezei Mór a „magyar nemzet”-hez intézett óvással zárta: „Ne csodálkozzék azután azon, hogy a hol elégedetlenséget vet, köszönetet nem arat. [...] Ne okolja azután a zsidók hazafiatlanságát.”124 Az elmúlt év eseményei, tromfolt rá két héttel később, „nem gyarapították az izraeliták rokonszenvét a magyar elem irányában”.125 A zsidó hetilap hangulatán aligha meglepően Trefort Ágoston 117 A szabadság ünnepe. Magyar Izraelita, 1861. április 4. 106.; Mezei Mór: A lefolyt hét. Magyar Izraelita, 1861. május 23. 161–162. 118 Különfélék. Pesti Napló, 1860. november 11. [3.] 119 Löw Lipót: A magyar nemzetiség és a zsidók. In: Történelmi és vallástudományi értekezések. Szeged 1861. 43. 120 Ligeti [József]: Levelezések. Magyar Izraelita, 1861. január 3. 8. 121 Beck Gyula: Mit akarnak tőlünk, mit akarjunk mi? Magyar Izraelita, 1861. január 31. 34. 122 Krausz Zsigmond: Egy izraelita szózat. Pest 1861. 10. 123 Mezei Mór: A határozati javaslat és a zsidó kérdés. Magyar Izraelita, 1861. július 19. Rendkívüli melléklet, [1.] 124 (Fmt.) [Mezei Mór]: Tájékoztatás. Magyar Izraelita, 1862. január 10. 3. 125 (Fmt.) [Mezei Mór]: Cél és feladat. Magyar Izraelita, 1862. január 24. 24.
