Századok – 2020
2020 / 5. szám - MOZAIKOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETÉBŐL - Konrád Miklós: Asszimilációs elvárások és zsidó válaszok az emancipációig
KONRÁD MIKLÓS 929 a jutalomként felfogott jogegyenlőség eszméje anakronizmussá vált. Mivel az emancipáció immár magától értetődőnek tűnt, feltétele sem lehetett. A zsidók felé küldött üzenet kevés kivétellel már nem elvárások támasztásából, hanem türelemre intésükből állt. A folytonosság és egyben változás ékes illusztrációja a zsidók társadalmi közeledése iránti elvárás utolsó parlamenti felmerülése. Deák Ferenc első felirati javaslatának elfogadása után a ház Tisza Kálmán kezdeményezésére felállított egy bizottságot, hogy javaslatot dolgozzon ki az országgyűlés teendőiről. A Lónyay Menyhért által vezetett bizottság július 7-én előterjesztett indítványában „a zsidó néposztály polgári jogállására nézve” olyan törvénytervezet készítését javasolta, amely „a keresztények és zsidók közötti társadalmi egybeforrhatást akadályozó viszonyok elhárításának kérdésével” is foglalkozna.110 Amint látható, a korábbi szövegekhez képest a fogalmazás már roppant óvatos. Nem esett szó „reformról”, az sem derült ki, kinek a hibájából fennálló „viszonyokat” kellene elhárítani. A parlamenti vitákon mindeközben a kérdés csak egyszer merült fel, akkor is annak érvényességét tagadólag. Amint Podmaniczky Frigyes május 24-én tömören kijelentette: „Mi kényszerítettük őket, megfosztván őket a más polgárok által élvezett jogoktól, hogy elkülönözzék magukat tőlünk.”111 A Lónyay-bizottság indítványát a képviselőház nem is tárgyalta, és bár ez szolgált alapjául Tisza Kálmán augusztus 21-én elfogadott határozati javaslatának, ebben az „egybeforrhatást” illető kitétel már nem szerepelt. 112 A követelés, hogy a zsidók iktassák ki vallásukból annak teokratikus, az állam érdekeivel összeférhetetlen politikai aspektusait, teljesen eltűnt. A korábbi viták utórezgéseként már csak a nyilvánosan meg sem fogalmazott vádat cáfoló állítások hangzottak el, például az 1861-es országgyűlésen Széchenyi Béla vagy egy 1865 körül tartott előadásában, illetve egy röviddel az emancipációs törvény előtt írt röpiratában Toldy István részéről. 113 A zsidók morális regenerációjának követelése is szinte teljesen eltűnt a közbeszédből. Az Akadémián 1861. december 1-jén tartott előadásában Trefort Ágoston úgy vélte, hogy a vagyonosabb és műveltebb zsidók érdemesek az 110 Az 1861-ik évi magyar országgyűlés III. Pest 1861. 385–386.; Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés válaszútján i. m. 594–595. 111 Az 1861-ik évi magyar országgyűlés II. i. m. 33–34. 112 A sajtóban és a röpiratokban a zsidók társadalmi közeledésének, illetve az ezt elősegítő vallási reformnak a követelése ebben az időszakban már jócskán ritkult, bár továbbra is felmerült. Lásd Eötte vényi [Nagy Ferenc]: A zsidó-kérdés hazánkban. Delejtű, 1860. szeptember 25. 305–306.; Sztrókay Béla: Magyarhoni korszerű eszmék. Pest 1861. 25–26., 28. 113 Az 1861-ik évi magyar országgyűlés I. Pest 1861. 453.; Toldy István: A zsidók emancipációjáról. É. n. OSZK Kt, Quart. Hung. 1852.; Uő: Az 1848-ki törvények és a katholikus egyház Magyarországon. Lipcse 1868. 180.
