Századok – 2020
2020 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gerald Lamprecht – Eleonore Lappin-Eppel – Ulrich Wyrwa (szerk.): Jewish Soldiers in the Collective Memory of Central Europe. The Remembrance of World War I from a Jewish Perspective (Novák Attila)
896 TÖRTÉNETI IRODALOM példányban adtak ki magyar–héber imakönyvet a katonák részére), valamint a háború alatt, de főleg a végén megjelenő antiszemitizmusról is részletesen ír. Balázs Eszter (Kodolányi János Egyetem, Budapest) a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat zsidó katona-értelmiségi képét vizsgálja. A cikk részletesen – és erős képanyaggal – elemzi az egyik legfontosabb zsidó kulturális lap katona-képét. Balázs véleménye szerint a halott katona-értelmiségi képét felváltotta egy kifejezetten cionista megközelítés, mely a hősök jelentőségét hangsúlyozta. A lapban megjelenített vélemények kezdetben a háborúra képtelen zsidó sztereotípiája ellen küzdöttek, majd a zsidó cselekedetek a (zsidó) öntudat megerősítését szolgálták, melyet az antiszemitizmus egyetlen ellenszerének, valamint a kialakuló zsidó nemzeti öntudat erkölcsi alapjának tartottak. Eleonore Lapin-Eppel a bécsi zsidó sajtót vizsgálja, azokat az orgánumokat, melyek 1918 és 1938 között a zsidó háborús erőfeszítésekkel foglalkoztak. Véleményem szerint a könyv egyik legjobb tanulmányát olvashatjuk munkája révén, hiszen mind a történelmi előzmények sora, mind az akkori kontextus jól bemutatva, sajtóanyagok részletes elemzésével kerül elénk. Lapin-Eppel megállapítja, hogy a zsidóság nagy reményei hajótörést szenvedtek a háborús vereség miatt, és az antiszemita gyűlölködés elhomályosította az elesett bajtársak emlékezetét. A zsidó sajtó folyamatosan emlékeztette az olvasókat arra, hogy mennyit tettek a hazáért ezek a katonák. A háború után e sajtó helyreállította a zsidóságnak mint transznacionális közösségnek a képét, ugyanakkor az ellenséges országok zsidó katonái hősiességéről is szó esett (ami Németországban nem így történt). A háború végén a palesztinai Zsidó Légiót (mely angol katonai egység volt) zsidó hadseregként ünnepelte ez a sajtó Bécsben, csak a jobboldali cionisták (revizionisták) nem felejtették el felemlegetni azt, hogy ezek a katonák a Monarchiával ellenséges katonai tömb részei voltak. 1932-ben alapították meg Ausztriában a Bund Jüdischer Frontsoldaten (Zsidó Frontkatonák Szövetsége) nevű testületet, de ez a szervezet már a zsidóság növekvő fenyegetettségére való válaszként értelmezhető. Olaf Terpitz (Grazi Egyetem) zsidó írók háborúra vonatkozó írásait elemzi, elsősorban Shimon An-Sky jiddis művét (togbukh fun khurbn) és Simon Dubnov oroszul írt Egy zsidó katona történeté t. A Refugees című nagyobb tematikus egységben is számos kiváló írás található. Gintaré Mali nauskaité (Mainzi Egyetem, Németország) a vándorló litván zsidó menekültekkel foglalkozik, elsősorban Hirsz Abramowicz litván zsidó író, újságíró írásai alapján. 1915 márciusa és szeptembere között az Orosz Birodalomba behatolt német hadsereg (főleg a frontzónából) több mint félmillió zsidót űzött ki vagy tett menekültté. Maga a háború, melynek során a litván zsidóság minimum 75%-át elmozdították otthonából, megváltoztatta a különféle nemzetiségek addigi együttélését, állítja Abramowicz, aki bár reménykedett a régi szép idők visszatérésében, lánya nem véletlenül jegyezte meg: „nem sokat tudott (mármint az apa – N. A.) arról, mi fog még következni”. (201.) Ines Koeltzsch (Cseh Köztársaság) a cseh-zsidó sajtót és irodalmat vizsgálja a galíciai és bukovinai zsidó menekültekről kialakított vélekedések tekintetében. A helyzet az volt, hogy a cseh zsidó szerzők elsősorban államuk iránt (ez jelentette a régit, de az újat is) voltak lojálisak. A hagyományos zsidó szolidaritás nem volt túl erős a kelet-európai zsidó menekültekkel kapcsolatban, álláspontjuk szerint nem maradhatnak tartósan cseh földön, vissza kell térniük oda, ahonnan elmenekültek. A New Loyalties című nagyobb részben Nino Gude (Ausztria) az ukrán galíciai hadsereg zsidó katonáinak 1918–1919-es kettős lojalitását elemzi. Az ukrán galíciai hadseregben lévő zsidók és nem zsidók együttszolgálása nem volt konfliktusmentes, ugyanakkor a hadsereg fontos integratív szerepet is megpróbált betölteni. A besorozott zsidó katonák ukrán zsidóként definiálták magukat, a fontos célokat tekintve pedig azonosultak a hadsereg céljaival, az új ukrán állammal. Ana Ćirić Pavlović (Szerbia) a jugoszláv királyságban zajlott, a zsidók lojali-
