Századok – 2020
2020 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Gerald Lamprecht – Eleonore Lappin-Eppel – Ulrich Wyrwa (szerk.): Jewish Soldiers in the Collective Memory of Central Europe. The Remembrance of World War I from a Jewish Perspective (Novák Attila)
897 TÖRTÉNETI IRODALOM tásáról szóló nyilvános vitákkal, beszédmódokkal foglalkozik. A képekkel is bőven illusztrált tanulmányból kiderül, hogy az új jugoszláv állam megpróbálta rendezni a zsidók helyzetét: a judaizmus 1929-ben az állam egyik hivatalos vallásfelekezetévé vált. A cionizmus – a többi európai országhoz képest – nagyobb elfogadottságnak örvendett, annak ellenére, hogy az osztrák–magyar hadseregben szolgált egykori zsidó katonák igényeivel és érdekeivel nem foglalkoztak. A szerb zsidók – akiket jó viszony fűzött az uralkodó szerb Karagyorgyevics családhoz – helyzete viszont erősödött. Az Antisemitism című részben Thomas Stoppacher (Grazi Egyetem) az 1917–1920-as évek azon osztrák parlamenti vitáit veszi górcső alá, melyek a közös hadsereg zsidó katonáit érintették. A történész fontos írásában megállapítja, hogy az első világháború végén erősödött a politikai antiszemitizmus, mind a keresztényszociális, mind a különféle német nemzeti pártok révén. A zsidókat azzal vádolták (Magyarországon is hasonló volt a helyzet), hogy kibújtak honvédelmi kötelezettségeik alól és profitáltak a háborús gazdaságból. Ugyanakkor nemcsak az erre adott válaszok, de maguk a vádak sem cáfolhatták a zsidó katonák teljesítményét a háborúban. A zsidó delegátusok a parlamentben védekeztek az antiszemitizmus ellen, ugyanakkor ki voltak téve a Monarchia elkövetkezendő bukása látható és nem látható következményeinek. Miloslav Szabó (Comenius Egyetem, Pozsony) az első csehszlovák köztársaság ideje alatt a zsidó tisztek ellen irányuló antiszemita támadásokkal foglalkozik. A szerző azt állítja – más véleményekkel szemben –, hogy nem volt komoly antiszemitizmus Szlovákiában, és csak az 1930-as években változott meg a helyzet. A zsidókat egyébként nemcsak azzal vádolták, hogy nyerészkednek, hanem azzal is, hogy „magyarosítanak” – ezek a fordulatok pedig a szlovák nemzeti mozgalom régi sztereotípiái közé tartoztak. A Memory című utolsó, nagyobb részben Hildegard Frübis (Humboldt Egyetem, Berlin) Max Liebermann, a német impresszionizmus vezető alakja és a frontharcos zsidó katonák kapcsolatáról ír, felelevenítve Liebermann ezzel kapcsolatos alkotásait. Gerald Lamprecht (Grazi Egyetem) a zsidó katonáknak az osztrák kollektív emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja 1914 és 1918 között. A zsidó és nem zsidó háborús emlékezet sok szempontból hasonlított egymásra, ugyanakkor a zsidó elvárások mások voltak. A zsidó háborús emlékezet mindig kötődött az antiszemitizmus elleni küzdelemhez, a társadalmi befogadáshoz, a jogvédelemhez, így kifejezetten transznacionális irányban fejlődött tovább, amely – 1935-ben, egykori ellenségek részvételével – a Zsidó Háborús Veteránok Világszövetsége megalapításában kulminált. Ljiljana Dobrovšak (Ivo Pilar Társadalomtudományi Intézet, Zágráb) az első világháború alatt elesett horvátországi zsidó katonákról ír, számba véve a háborús emlékhelyeket. Szeghy-Gayer Veronika (Pavol Jozef Safarik Egyetem, Kassa) az eperjesi (Presov) hősi zsidó emlékmű létrejöttének körülményeit vizsgálja mint helyi közösségépítő vállalkozást. A projekt a helyi neológ és liberális zsidók együttműködéséből született; nincsen nyom arra vonatkozóan, hogy az ortodoxokat vagy a cionistákat bevonták volna. A háborúra való emlékezés a zsidóknál a béke eléréséért tett erőfeszítésekről és a helyi kultúráról szól, nem a hadi szolgálatot vagy a zsidó identitást ünnepelték ezzel. Mindez – ha nem is tudatosan, de – szembehelyezkedést jelentett a különféle nacionalista törekvésekkel is. Végezetül egy kritikai megjegyzés: a magyar kutatók bevonása (bár jó írások születtek a hazai szerzők tollából) korlátozottnak tűnik, s ez nyilván összefüggésben áll a konferenciakötet jelleggel. Az Osztrák–Magyar Monarchia vonatkozásában szakértő Konrád Miklóstól, az első világháború és a zsidóság kapcsolatát jól ismerő Hatos Páltól, illetve az egymással szembenálló (askenáz) országok hadseregeiben szolgáló zsidó katonák vallásjogi (halachikus) problémáiban otthonos Turán Tamástól szívesen olvastunk volna tanulmányokat ebben a kötetben. Szintén
